Sikerült mára összekaparni magam, úgyhogy bementem. (Nem írtam arról, hogy nem voltam 2 napig. Illetve két és fél, hisz hétfőn korábban hazajöttem) Semmi érdekes nem történt sem ma, sem a távollétemben. Van valami Gergő körül, Gáborról is hallottam ma valamit, nevezetesen azt, hogy nagyon el volt kenődve lyukas órájában, amit nemigen értek, mert elötte dupla föcit mellette töltöttem és semmi baja nem volt. Remélem nem én vagyok vak... De beszélgetett Nikivel, valami csalódásról meg ilyenek. Hogy most már ő is tudja. Mármint Niki. Azt hiszem Gergő és Niki dolog összekapcsolható... Gondolom Virág száma is ezért kellett a Gergőnek. Mert ő meg Nikihez köthető... Na szóval, ez most kiderítésre váró feladat. Ezen felül semmi nincs. Ez volt az utóbbi 4 nap legnagyobb eseménye. Az, amiről nem tudom, mi az. Ez kb. olyan, mint Karib tenger kalózai 2ben a kulcs ami kinyit valamit és abban amit kinyit kincs van... Ktk-ról mindig Virág fog eszembe jutni... Ezt már nem lehet kitörölni. Tegnap este úgy kikiborultam, hogy összeszedtem mindent amit tőle kaptam, vagy hozzá kapcsolódott és bedobtam az emlékes dobozomba. Majd kell egy kis doboz ami csak ezeké a tárgyaké lesz. A legjobb a nicis kulcstartón akadtam ki, ami egy zászlót tart, és annál összekapcsolható a Virágnál lévő nicis macihoz... Ez olyan friends kulcstartó. Töröltem az összes sms-ét is. Muszáj volt... Aztán, miután elpakoltam mindent jöttem rá, hogy a naplómat ő kezdte el. Ezt nem tüntethetem el. De az az igazság, hogy bármennyire is igyekszem mindent eltenni, ami hozzá köt, ami tőle van, az emlékét nem törölhetem el. A közös élményeket, a csak általunk értett kis hülyeségeket, mindent, ami történt. Ezek belém ivódtak, és hiába teszek úgy, mintha nem is lett volna, hiába tüntetem el a tárgyi jelenlétét... Nem pakolhatom el az egész szobám. Márpedig mindenhez köt valami emlék. Sokszor voltunk nálunk, ahogy náluk is. Vajon neki is van ilyen problémája? Az elmúlt napokban, míg nem voltam, illetve hétfőn igen happy volt. Ma nem. Azt hiszem tegnap elolvasta azt a bizonyos blog bejegyzésem... Meg hát, a jelenlétem sem lehet túl felvillanyozó. Nagyon vegyesek az érzelmeim. Nagyon sok bennem a düh, mert nem értek semmit. És mert eddig rajta semmi nem látszott. Én mára sem kifejezetten mondanám azt, hogy letört volt...Persze azt sem, hogy én az voltam. De tőlem ne is várja, hisz ismer. Pontosan tudja, hogy nem mutatom az érzéseim. Tehát ez tőlem nem várható. Viszont tényleg nagyon köszönöm Gábornak is és Zsuzsinak is a támaszt.:) Meg Sunnynak.:) De ott tartottam, hogy sok bennem a harag. Közönyösnek érzem/éreztem. Tehetlennek is érzem magam. Egyszerűen nem tudom megtenni afelé sem a kezdő lépést, hogy legalább megismerjem az ő álláspontját. Szomorú is vagyok, és ezzel kapcs. csak annyit, hogy nem tudok sírni. Tegap egy kicsit sírtam mikor megtaláltam azt a kulcstartót, de az nem volt elég semmire. Szar, hogy nem tudom jól kisírni magam. Nem akarom azt hinni, hogy ez azért van, mert nem fáj eléggé. Mert igenis fáj. Épp ezért nem értem. Mondjuk én ez igyekszem elnyomni haraggal. Mert addig jobb, amíg mérges vagyok, mint ha csak szomorú lennék és érezném az ürességet. Valószínűleg ez is közrejátszik. Amikor Gáborral összevesztünk, kimondtuk, vagyis mondtam... hogy vége, nagyon bőgtem. Meg azelött is mikor veszekedtünk. De ott más volt. Nem tudtam haragudni, csak fájt. És akkor minden tiszta volt. Tudtam, mi történt. De mondjuk az teljesen más szitu volt. Nagyokat veszekedtünk, nekem elegem lett, meg ez ment itthon is, ezért jobban betett. Tömören ennyi. Úgyhogy ott naggyából értettem a dolgokat. Itt nem... Ez is dühít. És nem is tudom mi van még bennem. Hát, ennyit tudtam most. Nem is nagyon akarok többet írni. Eszembe jutott Virággal kapcs. még egy csomó emlék. Pl. mikor megkapta a "gurulós" cipőjét pont náluk aludtam, úgyhogy én is mentem velük. Próbáltam is olyan cipőt, nagyon vicces. Meg furcsa, de nagyon kényelmes is. Úgyhogy ott "gurultunk" hárman. Én, ő és anyukája. Jóban voltam a szüleivel és ő is az enyéimmel. Megszoktak egymásnál. Nővérem is szerette. Illetve szereti. Nem is tud semmiről semmit, mert el van foglalva a pasijával akivel sokadszorra békültek ki. Csak most számomra kissé durvább szakítás volt, nem kezdtem volna újra. Elég annyi, hogy abortusz és a pasinál drog... Lényeg, hogy ő el van foglalva... Erről nem többet. És most tényleg befejezem, mert kisöcsémnek megígértem, hogy játszok- szereti nézni. Varrt nekem elefántot, nagyon édes. Meg ő is, hogy csinált nekem.:) Megyek...

UI: Elfelejtettem Sunnynak írni, hogy egyetértek azzal, hogy barátság vége rosszabb, mint pasival szakítani. Mert a barátságot valahogy tartósabbnak ítéli az ember. Legalábbis én. Mivel ennyi idősen pasival nem állhatok úgy a dologhoz, hogy örökké tart... Míg azt hittem, ez a barátság addig fog. Hát ennyi.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.