Megint egy. Életem 10. iskolai évzárója. (És jövőre leszek 10.-es. Haha.) És, hogy mit gondolok róla?Az ég világon semmit. Magáról a dologról. Teljesen a megszokott volt, ugyanolyan halál unalmas, mint minden évben. A legrosszabb a díjak átadása, mert minden évben tudatosul…

És az a szép, hogy nem csak testileg. Beköszöntött az a periódus, amikor megszenvedem a naptej nélkül való napozás és pecsenyére sülés következményeinek 3. fázisát. Az első az volt, amikor boldogan szemleléltem robotmozgás közepette, milyen fantasztikusan pirosra sikerült…

Mielőtt ebbe belekezdek, annyit, hogy nincs jó kedvem. Ezen felül meg készülés volt, és ami megdöbbentett, hogy kifejezetten sok olvasmány szólt hozzám, pedig máskor 1-2 szokott és kínban vagyok, hogy mit intsek. És ez jó. Mármint, hogy most erre így ráhangolódtam. Vagy mi. Mert…

 hogy öntelt vagyok. Nem gondolom így, én beképzelt meg bunkó vagyok, számomra az öntelt más. Még ha szinoníma is. És ez nekem most fáj. Mátéka mondta, hogy annak tartanak a barátaim. Nevezetesen Gyuri, Barna. Kiderült, hogy Barnának tetszettem, míg rá nem jött, hogy…