Méghozzá vidáman. Alapra vidám vagyok mostanság, mert nyár van, süt a nap (ezen "veszekedtünk" nagyimmal, hogy neki az esős borult idő tetszett a napokban, azt mondta jó időnek, mert nem volt melege, nekem meg kell a napsütéés. Inkább kánikula, mint eső. Nemérdekelhogyegézségtelenmegmelegmegkülönbenisfujj. Nyár akkor sunshine. Késsz.) meg stbstb szokásos, dee jön focizni a pilótaválogatott és jajjdenagyonjólesz, csak el kellene caplatni jegyet venni, mert lehet, hogy én már gépen, meg technikai szarokon növök fel meg minden, de rajtam akkor is kifogott az online jegyrendelés, sorry. Meg itt Zsófival msnezek, és az mindig vidám. (Kivéve mikor az őrületbe kerget... :D vagy mikor épp olyanom volt. de akkor tartósan olyanom volt és akkor nem is voltam biológiailag meg fizikailag meg technikailag meg még kitudja miileg képes boldognak lenni. De bőgésben profi voltam, és ebben már nem is nagyon szeretnék még több gyakorlatot szerezni.) Szóval vidám. Ő is, meg én is. Sábádubápáppidu. vagy mi a szösz. (jó, elkiabáltam. ,,Ezt most miért mondod?" )

Oké, összesítem elmúlt heteimet. Ami 2 hét volt és a nagyimnál töltöttem. (valami gondolat közben eszembe jutott, de sikeresen el is szállt...) (Ja, hogy írni kéne Zsuzsival közös blogunkba. És most lebuktattam magunkat, emberek, lehet megkeresni és olvasni. höhö:D ) Tehhátt. Bekövetkezett életem első önálló vonatútja (jaigen, nagyon kell félteni, téényleg, csak 16 leszek immáron nemsokára, nem mintha annyira akartam volna egyedül vonatozni. Annyira nem szimpik azok az arcok akik keletiben mászkálnak...)   Hoogy mit is csináltunk... Kanasztáztunk, beszélgettünk, röhögtünk, sétáltunk, templom is meg ilyenek. meg römi. Meg piálgattunk (jó, csak likőrt amit nagyim csinál és nyammm) magányosnak éppen nem nevezhető magányunkban, főleg, hogy mikor ott vagyok, bár amúgy is, valamelyik barátnője mindig ott van. Imádom őket.:) Zenélgettem is, már ha azt annak nevezhetjük. Vagy esetleg azt, amikor régi olasz számokat hallgattunk nagyimmal és énekelgettünk. Jajj szegény szomszédok... Nagyim hangja durva, de gyanítom az enyém sem sokkal jobb.:D Főleg ha nagyim énekel... És hallgattunk régi régi olasz számokat és jajj de nagyon jóók.:) Meg én tömtem magamba szokott módon a rumos meggyet... micsináljak, na. Imádom. De kijelenthetem, hogy 18 napig nem cigiztem. Most ezzel nem akarom azt mondani, hogy leszoktam, mert rá sem voltam szokva, meg azt sem, hogy nagy dolog, merthogy eszembe sem jutott. (pedig volt nálam, és nem nem azért, mert cigizek, hanem csak. Ez egy külön történet arról a dobozról, de azt majd egyszer mesélem el és nem most.) És már nem tudom hol volt a kiíndulási pont. De sebaj. Szóval ez valahogy így nézett ki.  És elmondom, hogy mi van. Az, hogy tervezem itt a jövőhetet (nevezetesen, hogy Cosombolis koncertre kéne menni, és most tényleg...Merthogy én mindig tervezek, aztán mégsem. Viszont akkor nem megyek igeliturgiára, és már fél évszázada nem voltam itthon közösségben, mert ugye el voltam utazva, ma jöttem haza ezért ma sem mentem, szombaton balatonon leszek, nem megyek- ja igen, fájdalmam, hogy vszínűleg nem látom F1et, de lehet, hogy tallok Zsófival és akkor kárpótlódok- és ha koncertezek akkor jövőhéten sem ééés hú, meg kell nézni milyen napok lesznek. Na, 26. tudok menni, de 30.án nem, mert meccs lesz és azt én semmi pénzért ki nem hagynám. És akkor eltelt július úgy, hogy voltam 1, azaz 1 eukarisztián. Mentségemre szóljon, hogy Aradon voltam 2 igeliturgián és 2x templomban is. Úgyhogy Nem azt mondom, hogy nem voltam Isten közelében 1 percig sem, de azért na. Meg hiányzik is. Nem kifejezetten a közösség, onnan 1-2 ember, igazság szerint egyre kevésbé szeretek sokmindenkit, de ez tökéletesen lényegtelen, majd talán változik. Amúgy sem ezért megyek, úgyhogy mindegy. Az isteni szó hiányzik amit nem kaptam meg az elmúlt hetekben és ez rossz. Na, nem fogok itt erről regélni, lényeg a lényeg, hogy ez van. Nyár van, na. És nem az én hibám, hogy minden vagy szerdán vagy szombaton van... Valahogy megoldom. Hétfőn kéne menni Back II Blackre esetleg. Vagy valami. Ja meg aztán le Balatonra megint csak, Zsófihoz, meg Dóri és akkor buli. Csakhogy az összejön e... Szerintem maradok abban, hogy nem. Aztán majd kiderül. Addig meg valahogy meg leszek. Meg kell kérdeznem Kálmánt, hogy most akkor megyünk e Horvátországba. Megrágom a fülét...:D

ÚÚú ollyan gatyát vettem Aradon. Beszarás. Lila, ilyen törökös és van rajta csomó különböző színű minta, virág, levél... Durva.:D De nekem iszonyúan megtetszett és még nagymamám lefitymáló megjegyzései sem tudtak eltántorítani a megvételtől. És előre látom az osztályom, különösen gergő reakcióját. ,,Úristen, hogy nézel ki!" És majd hallgatom, hogy hippi vagyok. Ollé.:D Hát, de ki nem szarja le? Meg kaptam még sok mindent, meg vettem meg minden... Szóval, lehet, mégsem fogom kissebbre cserélni a szekrényem. Azon egyszerű okból, hogy egyszerűen még ebben sem férek el... Kell majd felraknom képeket a szobámról. Vagy részletekről inkább... Meg a gatyámról feltétlen.:D

Na, elteszem magam holnapra. Ma vagy 2 órát vett el az életemből jelentős számú email címeim ellenőrzése, levelek elolvasása (a válaszok még várnak, talán holnap), majd myvip és iwiw, jó, hogy myvipet alig használom, de egyesek még mindig ott írnak ha akarnak valamit... Komolyan, emailt nem találták fel? Láthatja bárki, hogy fenn voltam vagy 3 hónapja, és kapom mailben, hogy x,y üzenetet küldött. Jajj... Meg aztán f1hireket kellett olvasgatni, jót derültem a Raikkönen féle újságíró fellökésen... merthogy 1 ember, akinek tönkreteszik az esélyesen győztes futamát, mit csinál? Megmutatja Hamiltonnak a piros lámpát és nyugodtan elsétál. Rálépnek a cuccára verseny előtt és túl közel merészkednek hozzá, fellöki. Hát én ezt nem értem. Meg állítólag nem lépett rá... Fene se tudja, de azért kétlem, hogy pont az ő lelki nyugalmát annyi megzavarta volna, hogy túl közelről fényképezték... Főleg, hogy ezer meg ezer olyan kép van amiről közelről van az arca. (Tudom, feltalálták a zummot, de na és? Ez az ipse is zummolhatott volna. Nyilván nem ő volt az első aki túllépte azt az 1m távolságot...) Érrdekes. De ezen aztán nem fogok gondolkozni. Bár elméletgyártásban jó vagyok. De akkor több köze kell legyen hozzám a dolognak (F1nek sok van, de nem neki hozzám hanem nekem hozzá vagy mi, mindegy lényeg, hogy az életem, de nem befolyásolja azt. érthető?:S). Mert én fantasztikusan paranoiás vagyok. Meg hipochonder. De ez már csak egy apróság. Vagy fordítva, ha besorolom... mindegy. Megdöntöttem utóbbi időkbeni írásaim hosszúságát... Büszke vagyok magamra, ez olyan, mint régen. Ennek pedig örülök, mert az olyan, mintha... Nem megyek bele. amúgy azt hiszem nem sok értelme lett, nem szántottam mélységeket, aki jobban szereti elmélkedős énemet, az várja meg, míg beszürkül a világ és tél lesz. Az évszakokkal változom. (Kivéve mikor nyáron is letört vagyok.:)) És nem voltam itt túl értelmes, de ez vagyok én ilyenkor, ha jó a kedvem és tudok írni akkor ilyen vagyok. De ha jó a kedvem ritkán tudok írni, mert nagyon pörgök. Most csak fáradtan tudok, olyan döcögő búgócsigaként, ami már hosszú ideje pörög. Ezt a hasonlatot meg jobbkor és jobb helyen is kitalálhattam volna, de majd használom ha jobb a helyzet. Vagyis rosszabb. Bennem. Íráskésségileg meg jobb. na, egyre jobb vagyok. De azért asszem ismerős vagyok. Voltam itt már így, ilyen dilisen, amivel szerintem semmi gond, azon túl, hogy semmi értelme az egymás után pötyögött szavaknak. Nem váltottam meg a világot ma sem, de mindegy. Egyszer úgyis Nobel díjas írónő leszek. :P Természetesen. Elfelejtettem mit akartam még hozzáfűzni a bölcsességeimhez, amikről szintén híres vagyok... Tudják ezt azok, akik töltöttek már velem északát, estét, ilyesmit túlpörgött, vidám, felszabadult hangulatomban amikor nagyon irreális személyiséggé tudok változni. Mert szerintem az északa is irreális. Sőt. én alapvetően északa vagyok ilyen. Ha kibontakozok. Szoktam írkálgatni ilyenkor még gépen és azok aztán nagyon agymenések értelmetlenül. De mindegy.

"Hidd el, a hajnal attól szép
hogy minden éjben ott lapul
Az örök sötétség" by Zorán, akit én szintén- ciki, nem ciki- szeretek. Majd egyszer összegyűjtöm ki mindenkit szeretek és akkor meg lehet nézni, hogy vannak vállalható zenészek is.:) (Nem mintha ezeket- mint V-tech vagy hasonlók- nem vállalnám ugyanúgy. Evvan:)) Lehet, hogy ezt a dalszöveget következő postba be is rakom. Szeretem. De ezt már írtam.:)

Elteszem magam holnapra, vagy jövök vagy nem, egyszer megjelenek. Talán jobb, ha nem.:D Ezek után is... Hajj hajj. Az a gond, hogy remekül el vagyok magamba ha írok. Múltkor amikor vizsgára kellett volna tanulnom, levelet írtam magam nevében magamnak. Aztán válasz... Mint én ész, és mint én szív.

Na jó, megyek.:D

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.