furcsa. Vagy nem is minden, csak... Úgy érzem magam, mintha újra 12 éves lennék. Ezt nem akarom indokolni, de ezt érzem. Nem vagyok elragadtatva tőle.:P

Reggel gondolkoztam azon, hogy mennyire kis bolond gyerek voltam. Akár ha csak arra gondolok, hogy fogtam anyám mobilját, és miközben átvonultam hegyen völgyön, hogy eljussak jazz balettra, és lazán  úgy tettem, mint aki elmélyülten telefonál. Ez egy ilyen mánia volt. Nem kicsit voltam bolond én sem... Emlékszem, mentem át a kutyafuttatóként üzemelő dombon és hevesen magyaráztam szerelmi életem viszontagságait képzeletbeli barátnőimnek... (Nem azért, mert a valóságban nem voltak. De kellettek a telefonban is legyenek.) Múltkor suliból kijövet mentem el egy kissrác mellett, aki énekelgetett magában. Mp3 és minden nélkül. Persze egyből elkezdtem gondolkozni, hogy már a leghülyébekket is felveszik hozzánk... De hát, már 10 éves voltam mikor én is hasonló, sőt azt hiszem, idiótább játékot játszottam. Meg otthon is sokszor beszéltem magamban, és képzeltem magam ennek vagy annak. Ezt nyílván komolyan ki lehetne elemezni, én nem tudom, és nem is érzem szükségét. Akkor arra volt szükségem.

Egyébként, bolondgomba volt a jelem oviban. Erre is ma döbbentem rá. (Nem valami új információ, minden egyes alkalommal rádöbbenek, hogy már az óvónénik is nagyra tartottak, mikor kezembe kerülnek ovis rajzaim, mert azokon fel kellett tűntetni a jelünket.)

Ma méhecskéket rajzoltam az ujjaimra. (Hihetetlen uncsi nap volt, nem volt sem Vasadi, sem Nyárádi, így minusz 4 óra.) Meg egy méhkast a tenyeremre. Roppant kreatív. Azt hiszem bőr rákom lesz, abból kiindulva, hogy mennyit rajzolok és írok a bőrömre.:p Nem mintha túlzottan félnék.

Jelentkezzen, aki ki tud igazodni a pasikon. Néha jó lenne. De az is jelentkezhet, aki rajtam ki tud igazodni.:P Mindkettő hasznos lenne. De megfogadtam, hogy nem agyalok, úgyhogy nem agyalok.:P 

Az elmúlt hetek értékesebb gondolatai elvesztek az éterben, nem voltam írásra hangolódva, most meg már nem emlékszem, úgyhogy meg kell várni, míg újra bevillan 2 értelmes gondolat. Bár nővéremmel voltam a 7végén és sokat beszélgettünk, na jó, sokat beszélt, minden esetre tudtam értelmesen hozzá szólni, szóval van remény, hogy nem kell sokat várni.:P

Fáj a torkoooom. Amit legkevésbé tudok elviselni.:P De ma egész keveset nyávogtam miatta, nem tudom, mi ütött belém. Ilyenkor minimum fél óránként elmondom, hogy fáj a torkom és meg fogok némulni. Na mindegy, holnap pótolok. Innen pedig most távozom, auf wiedersehen! (csak, hogy ne mindig bye legyen. De ezzel lassan 1 éves német nyelvtudásom ki is fújt, és a helyességében sem vagyok biztos.:P)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.