de azon morfondírozom, akarok e Izraelbe menni zarándoklatra. Tegnap kb. gondolkozás nélkül igent mondtam, ma már annyira nem vagyok biztos benne. Rámjött valami rettegés, hogy mi van ha... Jönnek a arabok, az amcsik, a kitudja kik és tömegmészárlást rendeznek... Jó, amcsik nem fognak jönni. De a környező kis barátságos arabok simán... És nekem holnapig, de lehet még ma elkéne döntenem. Ilyenkor kínos dolog 16nak lenni. Mert azt mondják, nekem kell dönteni (ha nemet mondok Évike befog rágni rám, ez biztos...), csakhogy döntéshelyzetben könnyen visszamegyek 8 évesbe... Szóval most fogalmam sincs. Elég bosszantó. Senki nem mondott semmi értelmeset. De ha ennyire rettegek, biztos van valami oka... Vagy csak túl sokat hallgattam nővérem közelgő világháborúról szóló elméleteit...  De csak 1 hét... De mégis mi van HAAA????? Nem vagyok buggyant. Csak... Most pont nincs kedvem meghalni.:P Vagy mi van, ha elrabolnak?? Mondjuk az az igazság, hogy Ausztráliába simán elmentem volna, Amcsiba is bárhova, és a legtöbb európai területre. Ha belegondolok, Törökországba is minden félelem nélkül mennék. Egyiptomban voltam... Oké, azt hiszem leállíthatom magam. Talán mégis hatással voltak rám apám zsidógyűlölő beszédei.:P Pedig nem gondoltam. (Dédnagypapám az volt, ha nincs Hitler, én sem vagyok.:P) A probléma megoldva. Ha törökökhöz, meg más arab helyekre mennék, akkor ezzel sem lehet gondom. Huhh, örülök, hogy ezt sikerült így kibogozni. Csaak pozitívan.:)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.