Mert ennek tegnap volt a napja. Még mindig nem sikerült eldöntenem, hogy szeretem vagy utálom. Valószínűleg ehhez meg kell néznem még.:P Továbbiakban spoilerek előfordulhatnak.

Egyrészről megfelelt a várakozásaimnak és el lett találva nagyon is, másfelől viszont zavaros nekem, hogy milyen koncepció alapján került bele 1-2 dolog úgy, ahogy. Kezdem a nekem nem tetsző dolgokkal. A farkasok felsőteste.:D Tudom, hogy miért alulöltözötten mászkálnak, de a filmben ez túlzottan kiéleződött, és tényleg olyan hatása van, mintha ezzel csak közönséget akarna csalogatni. Jogos amikor ezt kiemelik a kritikusok. Néhány vágás nem tetszett illetve a látványvilág. Az Alkonyatban az egyik legjobb dolog a ködös, relytéjes képi világ volt, megadta az alaphangulatot. Ezzel szemben az Újholdban semmi ilyesmi nincs. A legfájóbb pont a zene. A Twilight zenei albuma tökéletes volt (1 számtól eltekintve...), mind a filmhez, mind számomra. (Persze ez másodlagos.) Nem tetszenek a New moonba válogatott számok. Hármat tartok hallgathatónak, ebből egy Muse szám, tőlük meg ritkán tartok hallgathatatlannak bármit is (főleg mióta megszereztem elviekben összes albumukat...:)). A New moon score Alexandre Desplat munkája és ez sem fogott meg. Túl filmzenei. Vannak a filmzeknéknek is tipikus elemei, hát ebben is. És nekem ez nem tetszik. A Twilightnál (by Curter Burwell) ez nem így volt. Bár most a The Meadow-t hallgatom ami azért kifejezetten szép. Van viszont jó pont is e téren, egy két hang visszautal a Twilight zenei aláfestésére és ez jóó. Visszatekintések, utalások vannak a filmben képileg megjelenítve is és ezt jónak tartom. Valamint azt is, hogy 2 olyan jelenet is volt, aminek a Twilightban is benne kellett volna lennie, de nem voltak. Ide viszont bekerültek és így kerekebb lett. A színészek fejlődtek az előző rész óta, ezt főleg Kristennél láttam, mert végre becsukta néha a száját és 1-2 arcrándulása is volt.:P Rob jó, természetesen, de nekem a Remember me kell, hogy nyugodt szívvel jelentsem ki, hogy jó színész. Nagyot senki nem alakított, de lehetősége sem volt erre senkinek. A szakítás rész szinte a legjobb benne, utána lapos a film. Egyszerűen. Valójában a legnagyobb bajom az vele, hogy 130 percen keresztül történnek a dolgok, de valahogy nem jött át. Bella szenvedése nekem kevés volt ahhoz képest ami a könyvben van, de egyébként is. Persze nem lehet hosszú perceken át szenvedő Bellát mutatni, mert unalmas, de kellett volna 1-2 jelenet közben valami jel arra, hogy neki most épp annyira nem jó. Ami a narrálásból kiderült, de másból... A könyvben a leggyakoribb erre utaló dolog, hogy átfogja magát, mintha szétakarna esni. (ezt én is csináltam...) Ezt bele lehetett volna jobban szőni. És mivel nincs akkora fájdalom, a Jacobbal kötött barátsága sem tűnik mélynek, sőt, szinte semmilyennek. Érthetetlen a film alapján, hogy mi is a dráma köztük. A Volturis jelenet jó volt. A vámpírok vámpírabbak, mint voltak, ez pozitívum. A vége közepes. Olvastam kritikákban, hogy nagyon a rajongóknak szól. Hát az elfogultaknak biztos. Én ellenpélda vagyok arra, hogy evidens, hogy a rajongók szeretik, Zsuzsi pedig arra, hogy akik nem olvasták nem igazán érthetik. Neki nagyon tetszett, gondolom velem is így lenne, ha nem olvastam volna a könyvet. Persze a Twilight is elmaradt a könyvtől, de ott a film maga mégis hatással tudott lenni rám. Nekem ez a film 7/10. És azt is főként, mert azért mégis rajongó vagyok. Szóval azt gondolom, többször is nézhető film és nem is rossz ez, de sem a könyv, sem az előző rész szintjét nem üti meg. Valószínűleg túl sokat vártam tőle.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.