tehát. Azt hiszem feladtam egy darabig az új sablont. Se időm, se hangulatom a befejezéséhez, nagyon el kellene borulnom, hogy megint rászánjak több órát. Nem érdekes.

Az elmúlt hetek, oké, az Olaszországos persze nem, de nagyjából tanulásból, ivásból, nem tanulásból és ivásból álltak. A végső képletbe be kellene illesztenem a tanulást végleg, a jógát pedig végre, illetve összességében szükségem van egy végső rendszerre, mert az elmúlt 2 hét teljesen szétesett volt. Teli vagyok indokokkal, de most itt minek. Ma is össze kellene szedni magam végre és tanulni, befejezni az aktuális könyvet (bár legalább a sok olvasás is benne volt a hétben) és egyéb hasznos tevékenységeket végezni. Csak valahogy még mindig nem állok készen, mert nem tudom, belekezdjek e, vagy inkább fejezzem be. Valamit. Nem tudom nem e kellene futóhomokba dugni a fejem... Valahogy az sokkal biztonságosabbnak tűnik. 

Tegnap jó volt megint a Café 5-ban üldögölni rumos mandulás forrócsokit kortyolgatva, illetve kanalazva- az óóriási tejszínhab réteg bajusz rajzára nem vágytam- Zsuzsival. Spontán akció volt, plusz elsőre mozit mondtunk, de figyelembe véve, hogy ott nem lehet cigizni, és egy mozinyi időnk maradt csak, azt inkább leszavaztam. Művészbe mentünk volna amúgy a Nők férfiak nélkül-re ami érdekesnek hangzik továbbra is, úgyhogy majd pótolva lesz. És tettünk késő esti sétát az én kedvenc újpesti részemen is, ami a sötétben még kihaltabb és hátborzongatóbb, mint nappal. De valamiért vonzz a hely, olyan, mintha másik dimenzióba kerülnék. (Közben kiderült, hogy a .-om is megakarja adni magát. Akkor fogok felrobbanni.) 

Kármennél is voltam a héten. De zeneileg használhatatlanok voltunk, pedig még a gitáros srác is odaért egyszercsak. Hát, ilyen is van. 

Tudom, hogy azt ígértem, majd erről, arról beszámolok, meg mindenféle hosszabb lélegzetű irományokon is gondolkozom alkalmasint magamban, de ez az időszak úgy tűnik nem alkalmas ilyesmire. Majd biztos elmúlik. Amíg szét vagyok esve, addig talán nem a havi postjaim számának csökkenése a legsürgetőbb feladat... 

Mindjárt 3. Csak kell valami.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.