vagy nem mondom el, vagy majd igen. Túl hosszú lenne. Megyek apámhoz. Néha, muszáj(?). Gyanítom, erősebb a belső kényszerem a külsőnél. Az már túl rég nem érdekel.

Az ágyat nyomom, nincs is ennél jobb dolog egy verőfényes nyári napon. Még jó, hogy amúgy sem volt már kedvem Balatonra menni, különben most bizonyára roppant levert volnék. Szóval ha már ilyen korlátozott szórakozást biztosító helyzetben vagyok (és sejtelmem sincs róla, hogy…