Az ágyat nyomom, nincs is ennél jobb dolog egy verőfényes nyári napon. Még jó, hogy amúgy sem volt már kedvem Balatonra menni, különben most bizonyára roppant levert volnék. Szóval ha már ilyen korlátozott szórakozást biztosító helyzetben vagyok (és sejtelmem sincs róla, hogy lesz ebből holnap Gödör...), gondoltam megemlékezek legalább a nyári, teljes 6 napból álló melóról illetve a végül mégis Szigetről. 

1 nap Siófok. Nem tudom melyik fele árulja el jobban, mennyire is volt megterhelő, a hosstesskedés, vagy hogy a nagybátyámnak. Na szóval ja. Juventus road show, nagy eső, blabla. A sör is, a sült krumpli is, meg a hangulat is jó volt. Csak a Bnf hakni miatt várom a kártérítést még mindig.:P 
5 nap Tesco, éjjeli műszak, néha idegroncsként, máskor felpörögve. Ha napokra lebontva nézem a dolgot, nagyon vegyes élmény volt, viszont inkább összességében tekintek vissza rá, márpedig úgy nagyon is pozitív irányba billen a mérleg. Jót tett nekem sok szempontból. Az, hogy megerőltető volt e, viszonylagos. Ha nem vagyok álmos és éhes, minden kibírható. Ellenkező esetben bejön még a nyűgösség is, és mindent mellre szívok. Itt is így volt. Tapasztalatnak nagyon jó volt. És feltételezem, fogok még hasonlót csinálni a következő néhány, diákmunkával eltöltendő évben. 

Viszont, ezeken már túl vagyok mint élményeken, ahogyan sok máson is ami a nyár során történt (vagy nem történt, és a nyaram sok tekintetben nem is hasonlított arra amit én előzetesen felvázoltam és kiszíneztem magamnak, de sebaj, pontosan 20 nap múlva napfényes Itáliám ismét magába fogad.) ellenben a Sziget élmény még bennem létezik.

Szigetszűz voltam, de mivel immunis vagyok a furcsaságokra, szagokra és egyéb körülményekre, ezen tekintetekben nem hagyott maradandó nyomot az első fesztivál élmény. Pár éve a nővérem rémtörténetek armadájával felfegyverkezve próbált meggyőzni arról, hogy SOHA ne tegyem be oda a lábam, mert mindenki részeg, mindenütt ürítést végző emberek, szex és drogok és alkohol... Szóval fertő és romlottság. És valami hasonlóról olvasok azóta is sok helyen, arról viszont, hogy az ilyen benyomásokat szerző illetők vajon mikor is voltak kint, ötletem sincs. Merthogy mi azért bejártuk a helyet, és igen, a toi toi-ok jellegzetes szagúak (én be is merészkedtem egybe és megdöbbentem, mert a szagoktól eltekintve amik velejárók, semmi extrát nem tapasztaltam. És utolsó nap volt. Bár azt hiszem, főleg szerencsém volt. Viszont a rendes wc-knél, ahol sorba kell állni és van wc-s néni, meg folyóvíz is, teljes kultúráltság fogadott.) Részegek voltak, de olyanokkal akik nem tudtak magukról csak kinn találkoztunk, még jóval azelőtt, hogy egyáltalán eldöntöttük volna, bemegyünk. Esetükben viszont gyaníthatóan nem az alkohol volt a tájékozódó képességtől felszabadító anyag. Mariska szag nem 2 helyen volt, de szerintem azt tiltani is hülyeség egy fesztiválon. (Arról most nem szólva bővebben, hogy egyébként is...) Azt azért gyanítom, hogy nem minden olyan szép és egyszerű az egy hét során végig, mint azt én láttam, de azért már mégsem kéne embereknek magukból kikelve pocskondiázni az egész rendezvényt. Gyakorlatilag az én egyetlen problémám a hangosítással volt, de azt én a környék lakóinak nem tudom megbocsátani. Ennek, az izzasztó tömeg, az óriásira nőtt németek és hollandok ellenére is tökéletesen jól éreztem magam a Muse-on, amire végső soron mentünk. Szóval a hangosítás szar volt, viszont egész más élőben a dolog hangulata. Számomra hatalmas élmény volt, pláne hogy többek között az Undisclosed desiresnál Bence nyakában, a tömeg felett átnézve élvezhettem a fantasztikus összhatást. Egyik legkedvencebb szám, szóval ha csak ennyi lett volna is, elégedetten térek haza. Olvastam valamelyik blogban egy reakciót egy valószínűleg fiatal lány előző kommentjére, miszerint igenis szar volt és magyar mentalitás nem beismerni ha valami szar volt, csak mert fizettél érte. Én meg azt gondolom, hogy hadd döntse el mindenki maga, tetszett e neki amit látott, illetve megérte e. Másrészt, ha kiad érte 12000 Ft-ot (és mi kb. ezt tettük, mert a Muse volt a lényeg, bár előtte ugrabugráltam meg énekeltem, stb. stb. és nem tudom mikor voltam utoljára annyira felszabadult, tehát az is megérte, illetve vicces kis élmény volt a party aréne meg a meleg sátor is, és összességében a Muse-hoz nem kapcsolható élmények is megérték volna, azért mégis), szerintem a szart is szíve joga jónak tartani. Olyan nem csekély mértékben formálódott át csak a világra való kipislogásom az elmúlt másfél év során, hogy elkezdtem élni ezt a mindenben a jót keresem dolgot. Többnyire. Oké. Igyekszem és elég jól megy. És szarok a hangosításra, meg arra is, hogy majdnem a fejemre pottyant egy váratlan body surfingelő. A Muse pedig nem volt olyan elsöprő erejű, mint azt vártam. De szerintem a következő években jönnek még ők Arénába, az azért más jellegű. Majd ott megkapom. Ugyanakkor a nagy kedvencek megszólaltak, és jól, nincs hiányérzetem. Szóval, számomra ez tökéletes kezdet volt, és a következő években biztosan kinn leszek.

Most pedig elkezdek bízni a mielőbbi gyógyulásban, merthogy már csak 1 hét van vissza és kezdődik az utolsó előtt év. Igen elkeserítő.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.