Utóbbi napjaimat gyakorlatilag úgy töltöttem el, hogy semmit nem csináltam. Aludtam, gépeztem meg olvastam. Vettem egy gyönyörű cipellőt színházba, voltam könyvtárban, mászkáltam öcsémmel, fetrengtem a plafont bámulva, takarítottam hatalmasat, írtam naplót éjjel 3kor zseblámpával meg hasonlók. Nem tudom miről írtam utoljára, bár gyanítom, hogy Krisztis incidens végjátékáról. Azóta bocsánatot kért. Több sort nem szánok rá. Gáborral (oszt. társ) tervezem holnapi talim, jó lesz.:) Rég volt már a tábor vége. Én ugye azután 2 napra rá elutaztam, mikor majd' 3 hét után visszajöttem pont ő utazott el 10 napra Balatonra. Jelenleg úgy néz ki, hogy Margit szigetre megyünk. Oda én akarok menni, ő nem nagyon, de azt mondta, hogy legyen ahogy akarom.:) Viri szombaton jön haza Balatonról. Azután mondta, hogy menjek át hozzájuk 2-3 napra. Én viszont azt tervezem, hogy lerángatom magunkkal Balatonra.:) Bár lehet, hogy átmegyek, aztán ő jön velünk balcsira. Tiszta jó lenne. Már nagyon hiányoznak a nagy beszélgetések.:) Rájöttem naplózott beszélgetéseim jelszavára!! Meg is lepődtem.:D Ma néztem forma 1et. Meg tegnap természetesen az időmérőt. Egyre jobban szeretem ezt a sportot. Viszont érdekes volt a futam és az időmérő is. Alonso feltartotta Hamiltont, állítólag csapat parancsra. Azért ezt kétlem... Felemelték a nyalókát ő meg állt, holott mögötte már ott volt Hamilton. Hamilton pedig szépen lecsúszott a gyorsköréről. Így Alonso kapta a pole pozíciót, Hamilton 2., Heidfeld 3. és csak utána Raikkönen aki az én kedvencem. Elég sikertelen időmérő volt ez a ferrarinak. Massánál kiürült a tank bokszutca elején, be kellett tolni, utána nem volt jó az autó és 14. helyen végzett. Raikkönennek meg alulkormányzott volt az autója. Meglepő volt, hogy a Bmw-vel megelőzte őt Heidfeld. Jól mennek azért ezek a bmw-ék is. Mára Alonso megkapta megérdemelt bűntetését. Kellett neki taktikázni... Lett volna 2. ha nem szaraxik ott a pole pozícióért, így viszont 6. helyről rajtolt. Ráadásul a McLaren nem vehette fel a konstruktőri pontversenyben a szerzett pontjaikat. Szóval, Alonso 4. helyre felment végül, de sokat küzdött Ralf Schumaherrel. Raikkönen egyből megelőzte Heidfeldet, viszont Hamiltont nem tudta megelőzni. Ámbár előzési pont nincs sok a Hungaroringen. Minden esetre szépen tartotta a 2. helyet, nem mintha sokan rámehettek volna. Sokszor öv volt a leggyorsabb kör, de ezt Hamiltonnal váltogatták. Az utolsó körben Raikkönen megcsinálta a futam alatti leggyorsabb kört. Massa hátul szerencsétlenkedett, ez nem az ő napja volt. 13. helyen sikerült beérnie a célba. Szép verseny volt, de izgalmakban nem bővelkedett. Már megint V-techet hallgatok. Tiszta jó, hogy nővérem miatt mindig ilyen szarokra szokok rá.:D Múltkor Backstreet boys, most V-tech. Nem is tudom melyik a nyálasabb. Anna szerint is jó oszt. honlapon amit alkottam, ja és Gábor szerint is ergó a továbbiakban le van szarva Kármen. Hát, a holnapi tali kérdéses, mert Gáborék elmennek megvenni a tk-it, de azért remélem összejön.:) Ideje lenne, hogy kimozduljak itthonról. És nem csak öcsémmel.:P Anyával egyre jobb a viszonyom, ami jó. Valahogy ezzel, hogy Máté és apa beköltöztek jobb lett a kapcsolatunk. Sokat beszélgetünk. És én megtudom nevettetni. Keveset nevet. Pedig az hosszabítja az életet. Szegénynek meg úgyis mindig fáj a feje. Meg öcséim is csak veszekedni tudnak, egész nap zengett a ház. Gyuri hisztizik össze vissza, Máté meg még mindig nem normálisodott meg.:P Ez van. Sülysápon tönkre lett téve a kisgyerekkorom, csak veszekedések voltak, és naggyából azok töltik ki az abból az időből származó emlékeimet is. Aztán anyával és Gyurival beköltöztem. Csak most tudom megbecsülni azokat az időket. Nyugodt volt jó. Teljesen jól megvoltunk. Most pedig megint megbojgatták az életem. Az őrült öcsém, akinek nagyban köszönhetem "kellemes" emlékeim Sülysápról, és a szigorú és csökönyös apám teljesen felforgatják az eddig sem épp nyugodt életem. Mert mióta kamaszodom hiába csak anya én és Gyuri, mégis viharosabb az életem. Szóval most itt vannak ők, és úgy érzem visszamentem az időben. Elöttem van egy kép. Évek óta. És ez a legerőteljesebb az egész akkori életünkből. Anya és apa veszekedtek. Aztán anya bejött, pontosabban beviharzott a szobába és becsukta az ajtót, közben nekidőlt, hogy apa ne tudjon bejönni. És sírt. Ki volt készülve teljesen. Én 7-8 éves lehettem. Most nincsenek ilyen jelenetek, csak nagy nagy viták. Anya kidobhatná apát, hisz ehhez a lakáshoz semmi köze, de nem teszi. Nem bírna hármónkat nevelni. Ami mondjuk nem is csoda. Mátét egymagát sem lenne könnyű. Bár velem nincs sok gond. Én élem a saját életem. Csak amikor fáradt vagyok, rossz a kedvem vagy csak nem akarok embereket és akkor kezdenek veszekedni, kiakadok. Vagy mikor arra kelek, mint ma is, hogy apa és Máté veszekszenek. Csodálatos érzés. És általában erre kelek. Ha jön Évike, akkor ő veszekszik apával. Illetve mondjuk reggel hajnali 9kor fennhangon szidják Gyurcsányt. Ami nem zavarna, mondjuk délután. De nem, akkor kell, mikor én alszok. Nem mintha nem tudnék, hogy behalatszik. De ugye kit izgat az, hogy esetleg szeretnék aludni... Harmónika ajtóm van. Széép barna. Nagyon szeretem,mert még hangulatosabbá teszi az amúgy is vidám és barátságos szobámat. Ez a menedékem. Ha felhangosítom a zenét nem hallom őket. Szeretek a szőnyegemen feküdni és a plafont bámulni. És szeretem nézni a víztorony mögött lenyugvó napot. Az ablakom elött tavaly még egy fa állt. Aztán jött egy vihar... Kitörte. Megsirattam, mert a szívemhez nőtt. Madarak csicseregtek rajta, gyönyörű lombos fa volt. A kilátást nem takarta el, fény elég jött be, de a nyári nagy melegben nem engedett be annyi hőt. Most az első amit meglátok, egy udvaros ház. Elég szegényesnek tűnik. Elötte vannak a szelektív hulladék gyűjtők. Aztán a víztorony felé, nekem az ablakból jobbra, ott ey domb. Aztán a víztorony. És a sok szép naplemente... A régi lakásunkból is imádtam nézni a naplementét. 10. emelet... Budai hegyekre nézett az ablakom. Gyönyörű volt. A konyha ablakból mindig a kertes házakban-nál álló kocsikat számolgattam. Értelme nem volt, de szerettem kinézni ott és összehasonlítani a házakat, autókat. Innen ilyet nem tudok tenni. Ott még a tetőn szerettem lenni. Messzire elláttam. Szép volt. De ott közös szobám volt Gyurival. Itt viszont gyönyörű 10 nmes SAJÁT szobám van. Imádom. Az egész olyan vidám. Az ilyen nagy vidámság még különc korszakomból származik. Egy ideig feltűnően öltöztem, meg ilyesmik. Fel akartam hívni magamra a figyelmet. Most viszont nem akarom ,mert most eleve megkapom. A külsőm miatt... És frusztrál mikor pasik megnéznek, rámköszönnek, vagy fütyülnek és egyéb hülyeségeket csinálnak. Már nem tesz boldoggá, ha észrevesznek.:P Vagyis na. Azt hiszem érthető. De ennyit mára a hülyeségeimből. Megint írtam egy kisregényt. Szó fosás...:D Na nem baj. Jó kedvem van.:)

A bejegyzés trackback címe:

https://kolibrilina.blog.hu/api/trackback/id/tr32133220

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása