Nah szóval megismertem Krisztinát.:) Tök aranyos meg szép meg minden.:) Elfogadom rokonnak.:D Látszik is rajtunk, hogy rokonok vagyunk, így vonásokban. Tök jó.:) Örülök, hogy megismertem.:) Kiderült, hogy a másik unokanővérem, a húga csak 8 hónappal idősebb, mint én.:) Egyszer majd mi is megyünk Székelyföldre. Talán jövő nyáron... Jó lenne. Újfaluban a fél falu rokonság.:D Meg ott kb minden faluban van valami rokon.:P:D Újfalu mama faluja, papájé meg valami B betűs, de szar a memóriám.:D Lényeg, hogy ott is rengeteg a rokon. Hát, én sosem tudtam követni ezeket a szálakat. Azt tudom, hogy mamának 2 lány testvére van, de én csak a Tekla mamát ismerem, a Zsuzsát nem. És igazából a Zsuzsáról nem is sokat hallottam. És akkor vannak apukámnak unokatestvérei, másod unokatestvérei, azoknak gyerekeik, meg ilyenek. Ha megismerem őket egyszer, akkor majd talán tudni fogom, hogy ki kim. Lényeg hogy nagyon sok rokonom van.:P A nagynénémet Apollóniának hívják. Egyébként van még kettő, de ők ritkán jutnak eszembe. Ők anyai ágon vannak, mert nagypapám 2. feleségétől származnak.:P Azt tudom, hogy az egyik Rebeca. A másik nem tudom, hogy ki. Az egyik 20 körűl van a másik meg valamivel több, de életemben nem találkoztam velük, anya meg Kálmán sem, és kevés esélyt látok rá, hogy megismerjem őket. Mert az anyjuk eléggé elnevelte őket és nagyapám sincs oda értük.:P Nagyapám akkor hagyta ott Évikét meg a két gyerekét, mikor anya 13, Kálmán meg 14 volt. Utána feléjük sem nézett. Elcsavarta a fejét a fiatal Daniella. Akitől van a másik két lány. Nem tudom, hogy hogy képes valaki ott hagyni a gyerekeit és tovább élni, mintha ők nem is lettek volna. Én 9 évesen ismertem meg mindkét nagyapám. Mert ugye apám apja lelépett még mikor apu meg sem volt születve, (mama ikreket várt, csak apa testvére azt hiszem 4 hónapos koráig élt) a másik nagyapám meg hát így... Anya nem hibáztatta meg semmi, Kálmán viszont évekkel ezelött, mikor előkerült, nehezen bocsájtott meg neki. Anya elsírta magát mikor húsvétkor tavaly református misén (mert ők azok) együtt áldoztak. Mert ez ilyen nem tudom, bensőséges dolog, vagy mi. Nem értek a református dolgokhoz. Anyának meg apakomplexusa lett. hála a nagyapámnak. Apa nagyon hasonlít rá. Mert szakállas, nagydarab, meg ilyesmik. nekem sok közöm nincs a nagyapáimhoz. Mindkettő 9 éves koromban került elő. Ma mesélte el apa, hogy milyen véletlen folytán akadt rá papára. Nem írom le ide, csak majd naplómba. Mert hosszú lenne, és oda úgyis le kell írjam. A másik meg nem tudom hogy, de előkerült. Lényeg, hogy nekem közöm nincs hozzájuk. Még mikor nagyapát megismertem kicsi voltam és akkor úgy ragaszkodtam hozzá, és mentem utána meg minden, de mára már elmúlt. Talán sajnos. Nincsenek nagyapás emlékeim. Csak egy pár kocka, de nem fogok öregasszonyként hintaszékben üldögélve azokon merengeni. Elég izés, de felmerült bennem az is, hogy ha meghalnak, nem is fogok sírni. Mert én nem ismerem őket. Apa apja nekem abszolút idegen, 3szor találkoztam vele életemben. Apa sem sokkal többször, de benne él az, hogy a családot össze kell tartani. A legtávolabbi rokonnal is. Szóval papa borzasztóan idegen, én legutóbb azt sem tudtam, hogy sziával vagy csókolommal kell köszönnöm neki.:S A másik nagyapám meg rendes meg minden, de őt sem ismerem. A 3. feleségét, Sandát, szerintem simán jobban szeretem, mint őt. Nem tud magyarul, csak románul és franciául, de kézzel lábbal megértjük egymást. És valahogy hozzá közelebb kerültem. Mert szereti a ruhákat, otthon van az ilyen fiatalos dolgokban, meg mindig tanul valami újat és valahogy vele jobban elvagyok. Nagyapám viszont szakács, istenien főz. És nekem megszűri a levest, ha tesz bele hagymát meg olyanokat amiket én nem eszek meg. Ez azért pozitív. Na, most kezdek magammal valamit.
Utolsó kommentek