tegnap lementem Kókára Mátéval. A vonaton a bicikli tárolóban ültünk. Én naplót írtam, ő meg köpködött ki a nagyvilágba. A vonat oldaláról inkább nem mondanék semmit. Férféiasan bevallom, hogy egyet én is köptem, de egyből behúztam a fejem. Az ablakon ugyebár. Nem kellett volna, mert jól bevertem.:S:D Szóval lementem, amit azt hiszem szintén nem kellett volna. Hallgattam kiselőadásokat anyámról, meg öcsém összetört lelkéről. Ezekre meg nekem valahogy nagyon nincs szükségem. Pontosan tudom, hogy Máténak milyen volt anya nélkül maradni, még ha nem is vagyok tisztában az érzéssel. Nem mintha ők nagyon tudnák. Mert nem Máté izélt nekem. Na mindegy. Megkaptam azt is, hogy Évikéhez minden nyáron megyek hetekre, mamához meg nem. Bazz, én Évikéhez kötődöm, mindig is én voltam a kedvenc unokája. Bármíly gázos is különbséget tenni unokák között. Mamának meg Máté volt a kis drága. Tegnap ezt szemére is vetettem. Eddig mindig visszafogtam magam, de már nagyon nem volt kedvem hallgatni, hogy igazán csak az egyik nagymamámat szeretem. Máté meg elhúzott Petivel dumálni. Nem mentem oda, mert abban a percben, hogy 3an maradtunk, Mátéka bazsogatni kezdett. Szokás szerint játszotta a nagymenőt Peti elött. Mindig ez van. Keménynek hiszi magát, ha emberek elött baszogat. Ahham, nagyon az. Betudtam volna szopatni, meg ha én kezdek neki beszólogatni gyorsan visszavonul, vagyis nem tud nagyobbat csattantani, mint én. Peti meg élvezi ha szivatom Mátét. Tegnap viszont nem volt kedvem ilyen hülyeségekhez. Befogtam Cilut (macska) és beszélgettem vele.:D Meg simogattam. Édes cica. Nagyon bújt meg minden. Aztán letettem az ölemből és mondtam, hogy jöjjön velem. És jött.:) Kéne egy macska. Csak anyu nem engedi.:S Apa azt mondta, hogy ha mindig rendet tartanék a szobámban akkor elintézné, hogy lehessen. De szerintem akkor sem lehetne. Pedig tök jól beillene a szobámba egy vörös kismacska. Aztán elmentem sétálni. Csak az utcában meneteltem fel-alá. Máté meg Peti kimentek a ház elé a bokrokba és Mátéka onnan kiabált. Mint egy áállat. Azt hitte, hogy felhúzom magam. Nem is vettem figyelembe. Pukkadjon meg. :@ Ma meg ugyebár visszajöttünk. Apa behozott, mert holnap már dolgozik. És ma megismerem az unokanővéremet. Az egyiket. Tegnap tudtam meg, hogy van. Apukám szülei nem voltak házasok, meg semmi. Gondolom valami egyéjszakás kaland lehetett... Na mindegy, a nagyapámnak volt utána felesége vagy csak barátnő, nem tudom, nem is izgat őszintén szólva, minden esetre lett egy lánya is. Aki apukám féltestvére. Neki van két lánya. Egyik 18 a másik meg 16. Székelyföldön laknak. A 18 most itt van a barátjával, mert mennek Balatonra. Szóval őt most megismerjük.:) Apám sem telálkozott még sosem velük. A húgával sem. ( Ákos írt. Pffff. Megint, mintha seemmi nem történt volna. Ehh, Pattinak is panaszkodott, hogy mérges rám. Annyát. Nekem ne jópofizzon.) Nah szóval megismerem. Komoly, hogy egész életemben, míg nem lett Anna, úgy tudtam, hogy nincs unokatesóm. Közben meg születésem óta volt. Vicces.:D És mindig siránkoztam, hogy nekem nincs.:P Mostmár van. Össze kell zsúfolnom a cuccaimat a gépen, meg anyámén is, mert azt leakarjuk formatáltatni. Szóval anyám gépéről ide meg nem tom hova kell zsúfolnom a cuccokat. Képeket azt hiszem majd felteszem freemailbe. 1 GB tárhely van, azért az már sok mindenre elég. Letömörítem a képeket aztán felnyomom. Na most ennyi. Holnap megyek Virihez, nem nagyon fogok blogolni az elkövetkezendő pár napban.:) Pussz
Utolsó kommentek