Tegnap azt írtam, egy ideig nem fogok Virággal közös pillanatokra gondolni, de meggondoltam magam. Így zárom le ezt a dolgot. Virágnak nem tetszettek a fekete körmeim, azt mondta, hogy ez olyan korszak lezárás (mert eddig mindig sok színűek voltak a körmeim). Noss, ez az. Ez egy korszak volt, vele közösen. Bár a körmeimnek elég kevés közük van a dolgokhoz. Gondolom lesznek még színesek is... Ha meg lesz a feeling. De most nem ilyeneket akarok írni. Hanem kicsit emlékezni...

Valahol, valamikor régen lettünk legjobb barátnők. Az ismerkedés rendesen msn-en kezdődött, aztán rábíztam ama nagyon féltett titkomat, hogy szerelmes voltam az ő legjobb barátjába. Meg a legjobb barátnőjének időnkénti pasijába... Szóval itt kezdődött.

Következő élénk kép, amikor a Czakó összeakart jönni a Nikivel, Niki miattam nemet mondott (aztán rendesen le is verte rajtam ezt...) aztán én meggyőztem Nikit, hogy beszéljen a Czakóval, hogy hülye volt, sat. sat. Virág ott volt mindeközben, és nem értett engem. Niki meg a Czakó összejöttek, én majd meghaltam, aztán Niki rájött, hogy még mindig a Balukáját szereti és ennyi volt.

Tudom, hogy táborban mennyire elvoltunk. Bár az az igazság, hogy abból a táborból emlékeim leginkább a Czakós dolgokra korlátozódnak... Elöttem van, ahogy ül a csíkos rövid gatyájában... Meg ahogy esti sétán dumáltunk. Meg frizbi, ping pong asztalon ülés.. Ilyenek.

Nyár volt... Nála aludtam, hogy kicsit helyrejöjjek, mert ki voltam a Czakó hiányától. Utólag betegesnek tűnik... De ez volt. Úgyhogy nála voltam. Nagyot beszélgettünk, erre emlékszem, meghívott KTK2-re, majd gyrosra. Nagyon jó volt. Ekkortájt jöttünk rá, hogy legjobb barátnők kezdünk lenni.

Suliban sokat voltunk együtt, röhögtünk, dumáltunk, sat. sat. Leveleztünk sokat. Itthon msn, meg sms.

Dráma szakkörbe miatta kezdtem járni, mindig a mi jeleneteink voltak a legjobbak. Olyanra emlékszem, mikor veszekednünk kellett, meg elöttem van egy kép, hogy ülünk a székeken egymás mellett és valami vonaton vagy nem tudom hol vagyunk.

KTK maratonunkat nem felejtem el, amikor annyit röhgtünk azon, hogy ,, Féled e a halált?" meg a 3x megnézett KTK3.

Egyszer szétdobáltuk az összes plüssét (kibaszott sok van) és mértük az időt, hogy melyik plüss meddig van levegőben. Ha túl sokáig volt, lebasztuk a földre. Annyit röhögtünk... Olyan is volt, hogy csak simán dobáltuk le az ágyból a plüssöket. Meg állandó számom volt Koppány és István duettje. Vagy mikor Tarzant játszottam az emeletes ágyán... Vagy a bogarak a plafonon... Ami miatt egy ágyba kényszerültünk nyáron a dög melegben a szobályában, mert egyedül paráztam... Mikor minden plüsst elneveztünk egy egy osztály társnak... Vagy kártyát húztunk nekik. Az osztály társaknak. És jelentést találtunk ki a francia kártyáknak... Ha olyan került sorra akit utáltunk, rosszat húztunk. A kártyát meg körül táncoltuk, röhögve és kántáltunk. fetrengtünk a végén a röhögéstől.

Bécs. Akkor is egy ágyban aludtunk, bár nem tudom, akkor miért. A kommunában. Bécsi hóesés, gyerek puncs, az elveszett Babó, zenehallgatás a kocsiban... Sopronban a beszélgetés az agyagos pasival... Mikor ott mászkáltunk a téren körbe körbe és dumáltunk. Aztán elmászkáltunk a környéken. Kürtös kalács... Az öcsém... Eseménydús és nagyon szép hétvége volt.

Karácsonyi hangulat teremtés Virágnál: gyertyát gyújtottunk, és teljesen karácsonyi hangulatunk lett.

Nálunk voltunk és szétszedtük a szekrényem tartalmát... Megpróbáltuk bele préselni a nővéremtől kapott/ nővérem által kiselejtezett kék ruhába, hogy farsangkor Capuletné és Montaguené legyünk. Felvenni még felvette, de alig szedtük le róla... Maga a szekrényem szétszedése is vicces volt. Elfedte a tartalma az ágyam. Aztán egyenként visszapakoltam, és minden ruháról mesélnem kellett.

Vidrócki evés csak úgy. Nála aldutam, apám jött értem, aztán elmentünk Tescóba, eszembe jutott, hogy másnap főzhetne vidróckit és felhívtam Virágot, hogy jöjjön át ebédre. Jó zsíros trutyis, de qurva jó kaja.

Színházas élmények. RJ, Oltári srácok, Szépség és a Szörnyeteg, Musical gála, Brodway fesztivál. Dolhai Attila koncertje, szabadtéri dolgok, Mozart, Dzsungel könyve meg hasonlók. Mindegyik annyira jó volt... Vele.

DvDzések... Az ördög Pradát visel, Fújd szárazra édes, Mint a kámfor( az tv volt, szülei felügyelete mellett, tv elött hasalva és George Clooneyért nyáladzva), Zorró álarca, Igazából szerelem, Bridget Jones, Nyomás utána, Csokoládé, ennyit tudok hirtelen.

Ajándékok. Füzetek, plakát, novellák. Mennyit dolgoztunk...

Videózás. Halálos volt... A régi videó kamerájukkal vettünk föl hülyeségeket. Osztályról, emberekről, Jégszívet egyedi fashion dances koreográfiánkkal amin annyit röhögtünk mikor szőke csajszi tesin megtanította... A csillagok és szivek a földön. Ennek külön vonatkozása van...

Az illető, akinek nem mondjuk ki a nevét+ Oltrái srácokból vett ujj puszi és intés.

Damu Roland féle meghallgatás majd hóban felmenetelés Budára, hogy babázzunk kicsit. Aztán szippantós lányok+ kurva. Áldogállás a beton rönkön...

Született feleségek elemzések.

Moliere vígjátékok közös felolvasása- Tudós nők, A fösvény meg volt még valami...

Most táborban a füvezések a tábor elött. Meg fényképezés, kommandózás bizonyos ember képének elcsípéséért...

Hülye újságok olvasása, kielemzése és kiröhögése.

Plakát készítés az osztály dekorba...

Valentin napi plakátok gyártása.

Közös honlap...

Valami filmet néztünk és vártuk a sülő kenyeret. Aztán rávetettük magunkat mert farkas éhesek voltunk mire megsült. Én vágtam, ő kente. De nem működött. Úgyhogy valahogy másképp osztottuk fel, már nem tudom hogy.

Tavaly szilveszteri zene hallgatásunk mucsaröcsöge utcáin és éneklésünk.

Bárhol, bármikor előadott Évszakok, Jégszív és Gyűlölet...

Tavalyi szülinapi bulim ami után itt aludt és röhögte, hogy kerestem egy nyuszit... Amit Gergőtől kaptam...

Tábori pokróc alatti séta, mert szakadt az eső.

Ház elötti "gördeszkázásom" miközben röhögött rajtam. Aztán bot szerű növényi terméseket aggattunk a fejünkre.

A közös lakásunkba megterveztük a bútorokat... Ikeából. Meg máshonnan. Áhh...

Annak nézése, hogy a fiúk hogy bénáznak fociban. Röhögés.

Sok sok röhögés, beszélgetés, film nézés, olvasás, gonoszkodás stb. Annyi, de annyi emlék... Rossz ötlet volt ez. Utálom ezt az egészet. Nem is értem. Tegnap még elég világosan tudtam ellenséges lenni meg minden, azóta nem olyan egyszerű. Hogy jutottunk ide... Ez... Nem tudok mit írni igazából. Megint ez a, azt hittem, könnyen túl leszek rajta, de hát mégsem. Nem olyan egyszerű túl lépni egy barátságon. Zavar, hogy nem tudom ő mit gondol. De sosem tudom meg. Azt hiszem. Mikor beszélnénk meg? Áhh... Gergőnek mesélt a dologról. Onnan tudom, hogy Gergő rákérdezett mi van, én meg valamit megakartam tőle tudni, hát gondoltam kedves leszek és elmondom neki, hisz már mindegy, ő meg írta, hogy ő másképp hallotta. Mert Virág másképp mondta. Ahha. Tehát képes volt elmondani egy olyan embernek akit utál. És akinek semmi köze hozzá. Mondjuk én is, de más a szitu. Ő már szilveszteri balhé után elmondta mindenkinek, akit érdekelt, hogy haragszik rám... Ezt hallgattam többek között a Tibitől. Nem volt gáz... De ha akkora a szája, hogy elmondja a Gergőnek, és feltételezem nem csak neki mondta el, akkor nekem is igazán elmondhatná. Jó, hogy nem voltam ma... Erről eszembe jut az a cuki mondás, hogy nincs otthon a gazda, cincognak az egerek. Kíváncsi vagyok, hány embertől fogom még ezt hallani, és hány ember fogja iggazán sajnálni szegénykét. Mert biztos ő az áldozat... Komolyan érdekel. Holnap, ha már jól lesz a lábam, de ha csak jobban, akkor is, bemegyek. Na akkor meglátjuk mi lesz... Megint átmentem mérgesbe. Csak most így belegondoltam ebbe a dologba... Hogy elmondta... És elég gáz. Már várom, hogy Zsófi letámadjon, hogy mit csináltam... Pfffff

2 komment

Címkék: barátok

A bejegyzés trackback címe:

https://kolibrilina.blog.hu/api/trackback/id/tr13298789

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Sunny 2008.01.17. 10:24:28

Szia “Brilina”:-) Rájöttem, hogy nekem így tecccik a legjobban ez az egész név:-). Olyan, olyan sejtelmesen rejtelmes:-), mégis mindent elárul: az érzékenységed, a brilliáns lelked, ami átragyog mindent és talán még a brillirozás is belefér:-) De ha zavar, már le is vettem az agyam polcáról és be a darálóba vele:-) Szólj! Tudod, két ember között a legrövidebb út a beszélgetés: az egyenes beszéd:-) Nos, beraktam pár általam nagyon sokra tartott és a nehéz perceimben segítő idézetet. Olyanoktól, akik nyomot hagytak az életben, nem cask az enyémben, de úgy általában… Ha ismered őket, bocsi, akkor csak “refresh” funkcióval, ha meg nem, akkor pedig az “open a new file” kategória:-) Latinovits: őt nem hiszem, hogy magyaráznom kellene, ami még ide tartozik, ha szereted a drámát, a színházat, márpedig ha jól olvastam soraidból, igen, akkor a Ködszúrkáló egy nagyon kedves könyvem, amit ajánlok olvasásra. Piki maga írta (vagyis LZ. , bocsi, a Piki a családi beceneve volt:-)) és sokra tartom olvasmányaim között is ezt a könyvét. "Sohase nyertem, de amit magam megküzdöttem, meg is tartottam. Nem bántam meg semmit, igyekeztem szomorúságom fölött mindig egy darab kék eget tartani. Megmaradtam embernek, szigetnek, csodálkozónak, reménykedőnek, győzelemre törőnek, gondolkodónak. Megmaradt szívem-szeretete; gyűlöletem, és minden felett megmaradtam folyton-keresőnek, "terepfelverőnek", lázadónak, életmentőnek, értelmezőnek, lassan bölcsülőnek, igazságkeresőnek, nevetőnek." Latinovits Zoltán: Ködszurkáló Alábbihoz még ennyit sem kell magyaráznom, neked legalábbis azt hiszem:-) "... Minden ember nemcsak önmaga, benne van az az egyetlen, mindenkor fontos és különleges pont is, ahol a világ jelenségei egyszer és megismételhetetlenől keresztezi egymást. Ezért fontos, örök és isteni minden egyes ember története. Ezért van az, hogy bárki, aki él és a természet akaratát teljesíti, csodálatos és méltó a legodaadóbb tiszteletre. Mindenkiben a szellem öltött testet, mindenkiben szenved a teremtmény, mindenkiben keresztre feszítenek egy megváltót... Minden ember élete kísérlet, hogy eljusson önmagához. Minden ember élete egy ösvény sejtése. Senki nem volt még teljesen és maradéktalanul önmaga, mégis mindenki igyekszik önmaga lenni, ki tapogatózva, ki tudatosan, ki ahogy éppen tud..." Hermann Hesse: Az ösvény sejtéséről "Amíg nem ismerjük, nem vesszük komolyan, nem tiszteljük magunkat, nem békülünk meg önmagunkkal és nem éljük saját életünket, addig csupán, mint a marionett, külső hatásoknak és törvényeknek engedelmeskedve, idegen életet élünk." Hermann Hesse Coelho: talán sok helyen feltűnt a neve, mert felkapták, de a mélységeit a könyveiben nagyon meg lehet élni. Ismered? Lassan szerettem meg, lassan közeledtem hozzá, mert azt az elvet vallom jómagam is, hogy “akit mindenki felkap és szeret, azt nem szereti senki”, emiatt óvatos voltam. De belátom, hogy szerelembe estem én is és nem bantam meg. Tényleg nagyon jól ír, JÓL. Minden a helyén van, a lélek, a szív, a gondolatok és úgy találnak, akkorát ütnek az emberen, mintha minden velünk történne odabenn a regényben:-) Ami lehet jó, és másoknak rossz, de én szeretem az “ütős” dolgokat. Annak van súlya, nyoma és gondolatokat ébresztenek. A Piedra folyónál ültem és sírtam c. regényét nemrég fejeztem be, csak ajánlani tudom:-) "...minden emberi kapcsolatban a legfontosabb a beszélgetés, de az emberek már nem beszélgetnek egymással, nem ülnek le csak azért, hogy beszéljenek és meghallgassák egymást. Színházba járnak, moziba, tévét néznek, rádiót hallgatnak, könyvet olvasnak, de alig beszélnek egymással. Ha meg akarjuk változtatni a világot,vissza kell térnünk abba a korba, amikor a harcosok leültek a tűz köré, és történeteket meséltek... " Paulo Coelho Őt se hiszem, hogy bemutatásra szorul:-) Popper Péter: Mesterkurzusából: “Egy fiú önéletrajza: Szerettem játszani, nem lehetett. Volt, aki rámnézett, felnevetett. Egyszer, egy hétig nem volt székletem, íme, az életem!” Inkább szomorú, mint nevetséges, ugye? De elsőre az emberből mégis nevetést csal ki:-) Exupéry: "...csak egyetlen igazi fényűzés van: az emberi kapcsolatoké. Ha csupán anyagi javakért dolgozunk: magunk építjük magunk köré börtönünket. Bezárjuk magunkat, magányosan, hamunál hitványabb pénzünkkel, amely semmi olyat nem nyújt, amiért érdemes élni." "Ha egy kertben sikerül egy új rózsafajtát kitenyészteni, a kertészeket izgalom fogja el. Elkülönítik, gondozzák, ápolják a rózsát. Az embereknek azonban nincsenek kertészeik. A gyerek Mozart éppúgy bekerül a fogaskerekek közé, mint a többiek." Exupéry Ez meg azért, mert olyan de olyan aranyosan találó a mai világra: "Ezer magány lót utcahosszat - embert koldulni egyre rosszabb. Idegkórtermében az estnek boldogok, akik még szeretnek." Ladányi M. / Szerenád És végül álljon itt egyik naponta olvasott idézetem, ami rövid, de annál “súlyosabb” dolgokat hordoz: "Boldog az az ember, aki hozzátartozói tökéletlenségét éppúgy elviseli, ahogy szeretné, ha az ő tökéletlenségét mások elviselnék." Assisi Szent Ferenc Lelkemnek nagyon kedves idézet, amit minden nap gyakorolok:-). Itt hordom magamban és a gépemen meg mindenhol fent van, de bevallom, bizony néha előfordul, hogy nehezen megy az ilyesfajta "boldogság"... Pedig tényleg eufórikus állapotokat tud előidézni, ha mégis sikerül:-). Mi több, kivetítettem nem csak a hozzátartozókra, mert azokkal az ember talán könnyebben "elboldogul", azért épp ŐK az én hozzátartozóim:-). Az eredmény cseppet sem meglepő: a “külsősökkel” esetenként sokkal nehezebben megy a dolog…Most akkor szégyenkeznem kellene??? Áh, helyette inkább dolgozzunk nap mint nap a "boldogságon":-) Na, ezzel zárom “mókatáram”, lehet, hogy a héten már én sem tudok jönni:-(, de ez elegendő egy hétre is, amit most ide beraktam neked, másnak nem marad hely:-) És továbbra is drukkolok, tudod: I’m keeping my fingers x-ed (azaz crossed:-)). Salve, Sunny

kolibrilina 2008.01.17. 18:49:04

Nagyon köszönöm az idézeteket! Sokat jelent, hogy van valaki itt is aki támogat, főleg ennyire értékes dolgokkal. A Brilina elnevezéssel semmi problémám, az is lehet, hogy erre változtatom majd egyszer a nevem, ha már nagyon unom, hogy név szerint keresnek rám, mert emiatt bennem van a félsz. Mióta erre rájöttem, elég ideges vagyok. Ez látszik abból, hogy pár napja, egy elég értelmetlen álmomban azt álmodtam, hogy ellopták a naplómat. Ami persze más, mint a blogom, de ez is napló, csak másképp. És egyszer már ellopták a naplóm, na valahol itt az összefüggés. Ha érted. De gondolom igen.:) Nem is tudom hirtelenjében mit is akartam még írni Neked. Veszekszik a család itt a hátam mögött, ezért nehéz ide koncentrálni... Jajj igen, köszönöm a dícséreteket.:) Jól esett olvasni, de eleve jól esik olvasni a kommentjeid.:)Szió
süti beállítások módosítása