Utóbbi okozója mondjuk én vagyok, sajnos sem az emberekre, sem az időjárásra nincs befolyásom. Pedig az embereken továbbra is tudnék mit változtatni és az időjáráson sem ártana... Ezt az időt utálom legjobban, mint annó valamikor említettem volt.

Az a helyzet, hogy egész héten 2x volt lehetőségem bekapcsolni a lap-topom, de talán annyi se. Ami már feltételezi, hogy nagyon elfoglalt voltam, mert ez nem túl jellemző... Nagy bánatom is ez, na nem a gép hiány, csak az elfoglaltság. Nem panaszkodni akarok, én döntöttem így, meg jó ez, csak... Na, majd kiderül. 

Hétfő. Sikerült elzarándokolnom a könyvtárba, ahova már hetek óta vágytam, csak nem sikerült összeszedni magam. Sikerült rájönnöm, hogy az utóbbi időben keveset olvastam, valamint arra is, hogy szép az, hogy a Szecsa irigyli tőlem, hogy ilyen sokat olvasok, csak épp ez csak múlt időben teljesül, ugyanis immáron igen kevés időm marad erre.Kb csak BKV. De igyekszem azért tartani magam. Bár elkeserítő, hogy 1 hét kell egy olyan könyv kiolvasásához, amit múlt évben kiolvastam volna 2 nap alatt. Igaz az is, hogy tavaly lazán végig olvastam órákat (mármint sulis). Nem mintha nem ezt tettem volna föcin, de engem komolyan hidegen hagy Ázsia, utálom a sárgákat mióta el kell mennem a piac mellett könyvtárba menet. Vagy ha Pattihoz megyek. Mert a kis vigyorgó törpék integetnek, megmondják milyen szép vagyok, köszöngetnek, stb. Haggyanak engem békén. Múltkor már így 20 m-re integetett nekem... Pff. Visszatérve a könyvtárra, onnan elmentünk öcsémmel (akit rühellek, de a hidegben egyedül mászkálni még inkább és amúgy is kellett neki az Odüsszeia) DM-be, onnan ki, táska bolt kirakat->táska vevés. Meglátni és megszeretni.:P Aztán még UK, hogy öcsikém vegyen magának cigit... Mindezt akkor, mikor föci tz-re kellett volna tanulnom. Utóbb megtettem, és remélem megvan az 5. 

Kedd: Föci tz. Tánc. Utóbbi az érdekes. Szokatlan, de nagyon tetszik. Mindenféle fájdalmam van azóta, jobb karom például szét van verve. Meg hála a mezitláb folytatott tevékenységnek, lábfej bőröm már nem sok van.:P No mindegy.:)

Szerda: Suliba menni fölösleges volt, du. rohantam talizni Pattival és az Andival (nagyon aranyos, szimpi lány, nem volt gond:)) aztán klub koncert ami megint fergeteges volt.:) Viktortól már igencsak el vagyunk szállva.:P Épp most kaptam meg Dávidos és Viktoros közös képem, és gondolkozom, vajon hogy lehet az, hogy mindig ennyire idióta fejet vágok ilyen képeken. Falamon virít az annó Attilával készített képem, igazából csak kritikát kaptam rá, és szívem szerint cenzúráznám a fejem, de azért azt mégse.:P Szóval ismét sikerült jól elkapni.:P:D Na mindegy. Végülis az említett képhez képest ezeknél már jelentős fejlődés tapasztalható. Talán 2 év múlva képes leszek normális arcokat elővenni.:P 

Csütörtök: Huzatot kapott a jobb szemem így minden környezetembe kerülő ember a nyavajgásomat volt kénytelen hallgatni (nagy a fájdalom tűrőképességem, de a szemeim nagyon féltem. És egyből vakulásról és egyébről fantáziáltam...) kivéve mikor Viktorról áradoztam.:P Táncra megembereltem magam, de fájt rendesen. De nem kezdem újra.:) Jó volt a tánc, csak nyakam megroppant mikor vállamon átfordultam, csöppet megijedtem.:P Egyéb semmi. Hazajöttem, tanulgattam és fél 10kor bezuhantam az ágyamba. 

Ma: matek tz. Muhaha. Haggyuk. Pedig Isten a megmondhatója, hogy nagyon akartam és igyekeztem.:P Mindegy. Ez van. Nem lesz Nobel díjam matekból.:P Bár valamiért azt hiszem, túl fogom élni. Ja és voltam külön angolon. Úgyfest Vikire is nagy hatással volt Viktor.:D Hogy mit mondott, az titok.:D

Összefoglalás: Kimerült vagyok. Fizikailag ez nagyon nagy átállás. Eddig azzal a boldog tudattal jöttem ki suliból, hogy hazajövök és tanuláson kívül nem csinálok semmit. Nyugiban ücsörgök, írok, olvasok (bár mint említettem, ezt mostanság hanyagoltam), zenét hallgatok, stb. Most ide kell menni, oda kell menni... Tegnap este ki is akadtam. A dolog azért vicces kicsit, tekintve, hogy 1 hete csinálom.:P De lehet később könnyebb lesz, ha beleszokok. Ez most nagy váltás. És ez így fizikailag, szellemileg kimerítő, és lelkierőm sem sok marad. Olyan vagyok, mint egy leszívott lufi. Akarom mondani, leengedett. Lehet, hogy túl sokat vállaltam. Majd kiderül. Klub koncert azonban már csak 3 van, ott akarok lenni. 3 hetet meg csak kihúzok.:P Jut eszembe, decemberben megyek Ausztriába.:) Nagybátyámékkal, persze. Jó lesz.:) Bár ez óhatatlanul Virágos emlékeket idéz, de mindegy. Ahogy mondogatni szoktam magamnak: nem vagyok hajlandó a múltamban, sem a jövőmben élni. csak a jelen számít. (Erre némiképp rácáfol, hogy 1 hete egyetemeket nézegettem, de sebaj.) Holnap készülés, este eukarisztia, arra készülünk, hát nagyszerű. tegnap este hívott fel a Sári, repestem az örömtől.:P Ennyi.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.