Sikerült megint megfázni. Gondoltam, hogy nem úszom meg 1 1 hetes dologgal, főleg, hogy még majd' 2 hónap van a télből...:@ Elegem van belőle nagyon. Ez nem normális tél. Csak hideg, csúszós, idegesítő. Kisshíján kitörtem ma a nyakam hazafelé jövet. Ha 8 éves lennék, még talán élvezném is a csúszós utakat, de nem vagyok annyi. Persze a kor nem sokat jelent, volt 1-2 osztálytársam, fiú, aki ugyanúgy élvezte, mintha 8 éves lett volna.:P

Találós kérdés: miért fájdul meg mindig a torkom ha megfázom? Pedig azt védem legjobban. A sapkát ugyan bojkottáltam, de sál nélkül nem megyek sehova. Beszélni sem nagyon szoktam ha hideg levegő beáramlása várható, úgyhogy ez most érdekelne. Mert magával a megfázással nem sok összefüggése lehet, mert másoknak nem fáj... És miért nem vagyok képes egy teát sem normálisan megcsinálni? Legutóbbi lerobbanásomnál már egész belejöttem, most azt hiszem kezdhetem elölről... Mindegy, úgysem segít. Ennél több mézet pedig már az oldhatósági szabályok értelmében nem lehetett volna belenyomni.

Brutális napom volt, azt hittem sose lesz vége, pedig 1. óra nem volt, volt ének meg magyar is, de a matek és német kikészítettek. Egymás után, csak fordított sorrendben. És a magyar sem tudott sokkal jobb kedvre deríteni. Az egész napom során 2 pozitív dolog történt. 5* lett a töri röp dogám, 5 leszek belőle fél évkor (és vélhetően év végén is), és reggel amikor bementem suliba, valaki Twilightból játszott 1 számot zongorán. Ezzel ki is fújt. Ma még el kell mennem igeliturgiára (én csoportom készült, az intelmem annál ami lesz, csak akkor lehetne semmitmondóbb, ha annyit mondanék, hallgassátok... Egyszerűen SEMMI nem szól hozzám. Késsz, passz, kezdem tévedésnek érezni ezt az egész közösség dolgot... Mit is akartam én ettől? Normális embereket a közelembe- jócskán mellé, meg tartósabban közelebb lenni Istenhez- tartósan mellé... Ez van, egy ideig még kénytelen leszek tovább csinálni, mert Évike kiakadna, ha ott hagynám. Meg az is lehet, hogy csak a tél okozza az ellenségességem effelé is. Meg az emberek, de végsősoron, nem ők a lényeg.) ami nem tesz túl boldoggá.

Fáradt vagyok és nem érzem jól magam, nem írok többet.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.