Ez a nap is eljött.:P Kb. 2 havonta vagyok hajlandó port, törölni, és havonta porszívózni... De lehet, hogy több. Nem a tisztasággal és a renddel vannak problémáim, csak magával a folyamattal, míg ebbe az állapotba kerül a szobám. 10 nm elvileg nem nagy meló, de ez csak a látszat. Van 2 polcrendszerem, vagy mim. Ezeken kismillió kacat. Nem nagy poén le és felpakolgatni. A porszívózás meg azért nem megy kellően gyakran, mert utálom a porszívónkat és, mert hülye a szőnyegem. 

Eltűntettem képeslapokat, Operettes emlékeket az íróasztalom fölött lévő polcokról. Ez egy előrelépés.:P Megfordult a fejemben, hogy néhány falon lévő dolgot is leszedek, de azért ennyire még nem vagyok elszánt a múlttól való elszakadásban.:P Másfél éve szakadtam ki a világomból, de, mint látható abból, hogy 'világom', ez még mindig nem múlt el. Majd egyszer, nem siettetem. Ezt nem kell. 

Pattival kibékültünk. Nem tudom, ragozzam e ezt. Írtam neki, megbeszéltük, megértettük egymást. Így végülis haszon is volt. Nélküle sokkal szarabb lenne élni. 

Ma anyám kibeszélt Mátékával. Jött apám, kb 10 perc alatt megsértették (Máté osztotta neki az észt arról, hogyan kéne neveljen- szeretem, mikor ilyeneket játszik... Anyám meg szokásosan alig szólt hozzá.) ami nem tetszett, mert már unom ezt így, megvédtem és meggyőztem, hogy maradjon és szarja le őket. Bementünk a konyhába és hallottam, hogy anyám és öcsikém arról beszélnek, hogy milyen kétszínű vagyok. Hát sok minden elmondható rólam, de ez pont nem. Mindig megmondom mit gondolok, apámnak is, ha mérges vagyok és magamban elküldöm a fenébe, tuti, hogy a szemébe is megmondom (ami nem szép, de én ilyen vagyok- és NEM kétszínű). Nekik is mindig elmondtam a véleménye, ők azok akik mindig mások háta mögött beszélnek. Öcsém anyámra ütött. Ami engem nem érdekel, de ne süssék rám. Fura mód nagyon kiakadtam ezen. Pedig nem vagyok az a típus aki magára veszi mások hülyeségét. (Többnyire.) Azt hiszem ez azért ütött, mert anyámmal mostanában (már viszonylag hosszabb ideje) jóban voltam. Mindig instabil volt a kapcsolatunk, de nyitottam felé, azt hittem ő is, hogy észrevette, hogy felnőttem és már másképp kezel. Erre elkezd egy ilyet nyomni... Vikivel volt nemrég egy beszélgetésünk az anyáinkról, ki volt akadva az övére (teljesen jogosan), és akkor mondta, hogy nem akarok elkeseríteni, de attól, hogy most úgy tűnk változott, ez nincs így. És igen, kutyából nem lesz szalonna. Anyám kétszínű, és nem lehet vele normális kapcsolatot kiépíteni. Nem volt az az elmúlt x időben sem, de legalább képes voltam neki viszonylag nyíltan beszélni dolgokról. Mostmár nem. Apámmal meg túlzottan hasonlítunk egymásra ahhoz, hogy hosszabb ideig jóban legyünk. Mindig én vagyok az, aki egyszercsak távolságtartó lesz, de ez ilyen. De vele még mindig jobban tudok beszélgetni, mint anyámmal. Nagyszerű.

Nem szoktam családról írni. Naplómba sem nagyon. Nem akarok ilyeneket visszaolvasni, elakarom felejteni. Ami persze lehetetlen, de amit az életemben a legkevésbé értek, az az, hogy miért ilyen a családom... És ebből a szösszenetből nem derült ki, hogy milyen... De mindegy. Mindenkinek van valamilyen keresztje...

Most befejezem, mert olvasni akarok még. Holnap elmegyek apámmal pulcsit venni neki. (Este lesz az Echo tv-ben, lool. Már múltkor volt, aztán most felhívta valami ember, hogy be tudna e menni.:P Megváltják a világot.) Aztán elvileg sose látott keresztanyámhoz. (Kb. 15 éve láthattam utoljára.:P) 

Rájöttem, hogy fél cm-t lenőtt a hajam. Durva. Milyen hossz után kell újrafestetnem?:P Hmmmm. Egyébként imádom a hajam. Göndören és gesztenyebarnán naaaagyon szép. Én meg pláne.:P Az egoizmusom helyre állt. Már nem is tudom milyen volt az az utolsó 2 hét mikor utáltam magam.:P Nem is akarom. Mostmár csak valami hasznát kéne látnom annak, hogy szép vagyok...:P (Az nem túl szórakoztató, hogy nem sétálhatok nyugodtan a suliban anélkül, hogy kicsik, nagyok ne bámulnának meg.:P nem akarok hülyeségen nyafogni, de tényleg nem szeretem, ha bámulnak. Ahogy azt sem, ha nyaliznak, stb. Csak magamat szeretem fényezni, meg bámulni, mások ne tegyék.:P )

Holnap, holnapután, vagy inkább továbbra is egyszer írok valamit. Valami értelmeset. Már frusztrál, hogy csak üresen fecserészek itt.

Ha kisüt a Nap ténylegesen, nagyon vidám leszek és nagyon dilisen fogok írni és az legalább érdekes lesz. tanulmánynak egy lányról, aki a sötétség után fénybe került.:P 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.