Ilyen a hangulatom. Amúgy meg.

Megnéztem a keresőkifejezéseket. Inkább nem másolok és nem kommentálok... Egyszerűen túl sok olyan ember talál ide, akinek nem kéne.:P

Mi célból jöttem ide... Igazából csak naplómba akarok másolgatni, mert pótolnom kell 1 nagy nagy lemaradást. De még gyűjtöm a lelkierőt.

Ma voltam Kármennél. És nagyon jó volt. Ami volt, volt, nem számít már. Nem bánt épp szépen velem, de hiányzott. Úgyhogy nem morcoskodom fölöslegesen. Sétáltunk, hallgattunk zenét, keringőztünk, ettünk, beszélgettünk, cigiztünk (és a héten mostanábani viszonylatban ez sok volt. Nem mintha zavarna.) és ennyi.

Tudok sok mindent. Belefolytak mások életei az enyémbe, mások problémái, és unalmamat felverik. De nem tudom, miért jó nekem, ha ennyit foglalkozom másokkal. Talán, hogy a saját problémáimon ne agyaljak? Nehéz lenne... Tavasz dolog nem jött be. Főleg, mert ez nem is tavasz, ez kamu. Esik, borult, stb... Áhh. Zöld fákat, virágokat, madarakat és napsütést akarok. Kiszabadulni ebből. Mondtam, olyan, mintha nem akarna vége lenni soha. (Csak én érzem furának ezt a mondatot?:P) Ahogy az életmben sem, ennek az egésznek. Több dolognak is... Csak az egyik a melankóliám... Visszaléptem 40 lépést (mondjuk, hogy megtettem 20at az elmúlt mondjuk 1 évben, de ez több és kuszább) és itt ragadtam azt hiszem. Elhitettem magammal, hogy nem, ilyen meg olyan erős vagyok és egyébként is... De ez nem így működik. Néhány dolgot még én sem tudok szabályozni magamban. Eltudom rejteni, tudok játszani, kőkemény páncélom van, de attól belül nagyon nem ez vagyok. Illetve talán erős vagyok, nyílván, de nem elég. Bár nem tudom, van e ember, aki annyira erős, hogy ez ellen harcolni tudjon, eredményesen... Még nem tudom mit teszek. Aki meg olvas, azt nem tudja, miről is beszélek.:P A legjobb, ha nem gondolkozom.

Az öcsémről megtudott dolgok is felelősséget raktak rám, nem tudom mihez kezdjek. Semmiről semmit nem tudok, rég nem voltam ilyen helyzetben. Mikor konkrét dolgok tornyosultak rám. Nem hiszem, hogy jobb nekem, ha oka is van a rossz kedvemnek. A szomszéd meg épp fúr valamit. Néha szeretnék leszámolni a szomszédokkal... És terveim is vannak, muhaha.

tervek. Van, volt sok. Csak kivitelezni vagyok képtelen, mert az élet dolog nem nagyon megy... Kicsit fáj. És nem tudok semmit tenni. Semmivel. Hmm, jó vagyok ma is. De finom csokit kaptam Gyuritól, azt hiszem megeszem most teljesen... De böjt van, nem kéne falánknak lenni. Jó lenne, ha még ma feljönne Patti, de gyanítom, nem fog már...:S Majd holnap... Legalább telefonon beszéltünk kicsit.

Az osztályban lenni szörnyű. Na jó, csak az én hülyeségem. Nehezen viselem el kedves osztálytársaimnak még csak a hangját is. Meg más dolgokat, de mindegy... 

Ennyi. Sok. Nem megy ez nekem. Vérrög keletkezett az alkotó artériámban, és nem lehet elmozdítani... Elakad minden. Csak az a baj, hogy ha az írás elakad, akkor akár a szivem is megállhat... ,,Mert nincs tovább a létezés, itt több esély nem lesz soha. Az otthonunk e holt világ, mely önmagának gyilkosa" Elisabeth musical. 

Azt hiszem elég is lesz...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.