Most fejeztem be a Naplót, és kellőképpen megérintett ahhoz, hogy írjak az élményről. Bár kissé eltávolodtam ettől a hatástól, mivel utána néztem, hogy úgy egyébként mit tud még mondani róla az internet, ami részben hiba volt, mert sikerült a kuruc.infora navigálni, aminek létezése már önmagában felháborító számomra, de amit végül itt találtam, arra már szavakat sem igen találok. http://kuruc.info/r/39/43306/ Egyfelől ez. Ahogyan megbízhatóbb oldalakon olvastam, bizonyítva lett, hogy a napló eredeti, tényleg az a 13 éves kislány kezdte el írni, akiről hiszik a "holokauszt-propaganda" által megtévesztett olvasók. És én ennek kívánok hinni. Egyébként is idegesítenek a konspirációs teóriák, tipikusan csökkent intelligencia hányadosú emberek koholmányainak tartom őket, de ez meg itt most fel is háborít. Mert egyfelől a professzor által fesorolt érvek felét kapásból megtudnám cáfolni (kezdve ott, hogy egy ennyi idős lány nem írhat ilyen stílusban, mert miért ne? 13 évesen én is írtam már naplót, koromat meghazudtoló fordulatossággal. Pedig nekem nem kellett annyira felnőnöm. És főleg amiatt, hogy tudom én magam milyen stílusban írtam 13-14-15 évesen gondolom, hogy ezt nem egy felnőtt FÉRFI írta), másfelől meg nyilvánvaló, hogy nem tényekről van szó, nem hamisítás miatti jogos felháborodásról, hanem egyszerű zsidógyűlöletről. Ha még alapot is adtam volna az olvasottaknak ez a rész "Mindebből az derül ki, hogy Otto Frank - mint a zsidók úgy általában - egész életében egy dolgot tartott szem előtt: miképpen lehetne mindenből és minden körülmények között pénzt csinálni." tökéletesen hiteltelenné és gyomorfogatóvá teszi az irományt. Majd pedig még ebbe is belenéztem: http://kuruc.info/r/39/36213/ és tulajdonképpen csak egy kérdés merült fel bennem. Hogyan lehet ennek létjogosultsága ma Magyarországon, de egyáltalán a világon? Vagy talán senki nem veszi ezt komolyan? Sajnos ezt nem hiszem.
Minden vád ellenére fontos ez a könyv, szerintem. Lehet, hogy nem egészen eredeti. De lehetne. (Ismétlem, én ezt nem hiszem.) Ez megtörtént ezrekkel, százezrekkel. És nem szabad ezt elfelejteni egyetlen percre sem, főleg amíg léteznek olyan emberek, akik még mindig az egyes "fajokat" (de borzasztó ezt leírni) képesek okolni saját életük nyomorúságosságáért. Mint a fentebbi példa mutatja.
Igen, ez érint engem személyesen is. Bár én az életemet köszönhetem a történteknek. Az én dédnagyapám volt olyan szerencsés, hogy egy jó ember elbújtatta és nem találták meg. Ez alatt pedig a felesége megcsalta a dédnagyapámmal, így lett az én szeretett nagymamám. De a mostohaapja a nevére vette, hogy biztonságban legyen, és nem adta ki a dédapám sem. Neki magának nem lehetett gyereke, ellenben ő is rendszeresen csalta a nagymamám édesanyját. Ivott és nőzött. Mégis jó ember volt. És, nem, a dédapám sem elítélhető, nem hálátlan zsidó, sem nem a dédnagymamám, hogy mi miért történt nem számít és nem kívánom leírni itt, egyszerűen az a lényeg, hogy meghalhatott volna apapa, vagy a nagymamám még csecsemőként, de nekik szerencséjük volt. És azért az életért, amit számukra biztosított a nagymamám mostohaapja, névadója, mindig hálás leszek neki és tisztelettel gondolok rá. Neki nincsenek utódai, de nekünk meg kell őriznünk az emlékét.
Szóval nem tudom. Rosszul viselem a rasszizmus, antiszemitizmus legcsekélyebb megnyilvánulásait is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.