A címzés dolgot. Bár a kis eseményeket is lehetne. Az gond, hogy épp írni sincs kedvem. Ma már nem segítettek a szellemileg csökkent tevékenységű embereknek szánt műsorok... Viszont jó kis délutánt töltöttünk el Zsuzsival a Hubayn lévő parkos részen ami némileg javít(hat)ott (volna) a helyzeten. És jó is volt, tényleg, csak ettől nem fordult meg a Föld forgásának iránya... Így számomra sem változott semmi, vagyis tovább szövögethetem jó kis terveim. Forróvíz vagy éhhalál... Jelenleg a 2 legszimpibb halálforma. (No persze nem vagyok biztos benne, hogy halálra tudnám forrázni magam.:P Megcsúnyulni meg épp hülyeség.) Oké, messzire mentem az önsajnálatban. Nem kell komolyan venni, annyira nem borultam el, hogy az öngyilkosság mint olyan tényleges lehetőségként merüljön föl. De sosem árt egy b terv.:P Na jó, szóval az a baj, hogy nem tudok kimászni a magam kis hörcsögkalitkájából és körbe körbe futkosok a mókuskeréken. Egyrészt. Merthogy kivételes tehetségem van a hmm, rosszkedvhez. Hogy ne legyek nagyon dráámai.:P De az egyik dolog, hogy alaphangulatom ott tart, mint tavaly, nincs ezzel nagy gond, kezdem megszokni így magam. De megint bekavartam magamnak. Jó, talán nem én voltam. (Mert jóó, nem vagyok olyan különleges, hogy ezt is elintézzem magamnak...... és ez célzatos.) De én szopok, és ez a lényeg. Sebaj, nézzük a jó oldalát. Idén is lesz valami amiről kódolva írhatok és főleg, nyávoghatok rajta... Hmm, ez a probléma jövőre nem áll majd fenn, talán el kellene kezdeni gondolkozni rajta, hogy jövőre mivel kössem le magam...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.