érzek rá, hogy itthon töltsem a szilvesztert. Lehet, hogy csak a másnaposság beszél belőlem, de egyáltalán nincs kedvem holnap semmit csinálni. (Bár kénytelen leszek kimozdulni, mert oda kell adnom a nővérem telefonját egy Dániába igyekvőnek...) De mivel a szilveszteri tervek között meg alkohol és vizipipa szerepel, nem tudom meggyőzni magam, hogy kell ez nekem. Volt elég tegnap.:P

Az ilyen buli dolgoknak mindig van egy fázisa amikor valaki kiborul. Na most kiborulás nem volt, de az agyam fel lett baszva... Nevetséges, hogy emberek a kis sérelmeiket milyen kuuuurva hosszú időn keresztül tudják magukban ápolgatni. Persze, én is utálok embereket régi dolgok miatt, bár inkább már csak zsigerből. Olyan a feje. Sajnálom.:P Ilyen mindenkinek van. De hogy én réges-rég túlléptem rajtuk, ők meg még mindig azon a faszságon nyavalyognak... Uuuuu. 

Tettem egy nagy és fájdalmas felfedezést is. Nemmondommeg.

El kellene kezdenem tanulni, mert kedves magyar tanárunk valamiért úgy gondolta, hogy nem lesz jobb elfoglaltságunk a szünetben laza tankönyvi 50 és további A4-es 15 oldal megtanulásán kívül.

Valaki mondja meg, miért olyan nagyon fontos a szilveszter? Új évszám amit hónapokba telik rögzíteni az agyamban. És ennyi. De ha itthon maradnék, megeshet, hogy éjféltájt kiakadnék... Hogy mit keresek 17 évesen itthon.:P És azt érezhetném, hogy nincs életem, nincsenek barátaim és... Na jó. Hülye. Nem. Csak épp csak. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.