fáj. Sok minden. 

Vajon ez tényleg különösen gyönyörű, így, mert természetesen sokszor másképp hallottam tőle, de nem pont ezt a felvételt. Vagy csak most ez tud mélyre hatolni a bennem lévő üregben? 13 évesen rácsodálkoztam, hogy mennyi az igazság a musicalekben. Most azt mondom, érzelem kifejezés. Mert mindig megtaláltam a bennem lévő érzelmeket. Most is. Ami nem ez, sokkal inkább Forog a kerék, ami mindig kedvencek között volt... 
Mert ezek sosem enyésznek el.
Vajon azért jöttek most ezek elő, mert...? Meglehet. Vagy csak mert szeretnék elbújni a takaróm alá és felébredni arra, hogy az élet csak álom volt. Igen rég éreztem ezt... Bevallom, ma amikor elemi erővel tört rám az ingerültség, mindent átfogó gyűlölet és sok rossz érzés, majdhogynem örömmel üdvözöltem magamban ezt az egyveleget, mert rég éreztem így. Ennek ellenére most nagyon szeretném, ha mindennek vége lenne. Nem ennek. Mindennek. 

Ha a kerék majd lelassul egyszer, hol leszek én? Ott, ahol kezdtem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.