Úgy minden. Jól kezelni a kapcsolatokat, jó döntéseket hozni, tovább lépni, élni.
Fáradt vagyok ehhez az egészhez. 
Nem tudom mit akarok, de úgy érzem magam, mintha egy fásult 40es lennék. Beleuntam mindenbe. Valószínűleg ezért is vagyok képes már hosszabb ideje rendesen leülni tanulni ahogy sosem tettem. Mert az legalább szellemi aktivitást követel. Ugyanakkor ki is fáraszt teljesen, most olyan vagyok mint a kifacsart szivacs. Ma még rendesen fel is kellett kelnem, angolom volt, aztán egész nap itt volt anyám barátnője és lányai, úgyhogy nem aludhattam miután haza értem sem. Ami külön izgis volt hála a természet csodájának... Hóban futni a busz után nem poén, majdnem olyan, mint vízben futni (na és futni eleve szörnyű). Leszállásnál pedig az ajtó pont egy 50 cm magas hóbuckánál nyílt ki, szerencsés, hogy idén a térd fölötti csizma a divat és nem a boka...:P Visszafelé pedig sikerült az eltakarított úton haladva megint csak egy méretes buckába botlanom, amin kénytelen voltam keresztül mászni. Gyönyörű minden, ez vitathatatlan, de az egészből latyak lesz... És ha minden jól megy, még le is fog fagyni...:P Addig is hókotrót növesztek a lábaimra.

Ááá annyit kell tanulnom. Jövő héten csak 2 tz-t írunk, és a szokásos kis nagy felelések, szódoga és tsai... Hányok.
 

Patti hiányzik. Rég beszéltünk és vagy nem kapja meg amit írok msnen, vagy nem tudom miért, nem válaszol. Bahh.
Peti is hiányzik, és főleg szörnyű, hogy tudom hogy nincs jól és nem beszéltem vele az elmúlt 3 napban és nem segítettem neki. Ezt nagyon nagyon uuuutálom.
Meg azt, amikor hisztiznek az emberek. És a fejemhez vágják, hogy nem is vagyunk barátok. A hisztikkel nem tudok mit kezdeni, főleg, hogy általában teljesen ok nélkül vannak. Most feltétlen. Ilyenkor pedig nem én leszek az, aki oda megy a másikhoz. Ha majd ő is érzi, hogy nekem esni nem volt szép dolog, megtalál. Ha pedig nem érzi, akkor nem. És nem tart a barátjának? Egy ilyen hihetetlenül pitiáner dolog miatt? (Még ha értem is, hogy számomra ez más lenne, és az ő szemszögéből valamelyest értem, de nem én vagyok az az ember, aki bármit elvisel csak mert...) Akkor valószínűleg eleve nem tartott igazán annak. Akkor már csak azt nem tudom, miért osztja meg velem a problémáit. Én nem 2 fül vagyok, meg értelmes száj. Csak a barátaimat hallgatom meg és foglalkozom a problémáikkal, akkor is ha nem tudok segíteni, de ott vagyok, másé nem érdekel. És ha én annak tartom, meghallgatom, minimum annyi, hogy nem közli velem, hogy nem vagyunk barátok. 
Én egyszerűen leosztom a viszonyaim. A barátaim a barátaim. Akiket utálok, azokkal jópofizni sem vagyok hajlandó, és nem leszek csak azért kedves, megértő vagy bármi egyéb, csak hogy ne legyen konfliktus. Egyszerűen NEM érdekelnek. És vannak akiket kedvelek, de nem feltétlen vágyom a barátságukra, velük egyszerűen normális vagyok. És nagyjából ezt várom visszafelé is. És nincs olyan, hogy egyik nap a barátom,a másik nap pedig nem. Mert összeveszni lehet. De az többnyire pillanatnyi állapot. (Oké, lehet hosszabb pillanat is, de egyszer valahogy vége lesz. Legfeljebb örök mosolyszünettel.:P)
Ahogy nem beszéltünk jó ideig Pattival, az én hibámból. De gondoltam úgy, hogy ő az oka, ettől függetlenül a barátomnak tartottam. Azóta persze realizáltam a valóságot, hogy mennyire én voltam, de az a lényeg, hogy hiába volt csönd köztünk, attól ő még ott volt, ahol. Most meg még inkább, ahol abbahagytuk, nálam legalábbis, de ez nem ide tartozik. 
Mi a lényeg? Hogy utálom az embereket.:P
Mikor lesz vége a télnek? Szükségem van igazi napsütésre.:( Apám ismét megpróbált meggyőzni róla, hogy mennyire Németországba vagy Svájcba kellene költöznöm. van egy hosszas kiselőadása Németország fejlődéséről és gazdasági elhelyezkedéséről. Nem akarja megérteni, hogy mennyire nemnemNEM és fujj. Azt hiszem az utolsó hely ahova költöznék. És hideg van. Nem költözhetek semmilyen hideg helyre. Nem. Nem költözhetek olyan helyre, ahol van tél. Rendes. De az is lehet, hogy itt leszek hajléktalan könyvtáros. Ezt már említettem azt hiszem. Továbbá lehetséges még, hogy lesz 20 tehenem amiből 10 mindig fejhető, azzal havi fél milla meg van apám szerint.:P De a szippantósautósok is jól keresnek, az ugye mindig kell.:P Vagy 200 méh. Úgyis kihalófélben vannak. Vagy tényleg felszolgáló leszek az öcsém panamai kocsmájában. Vagy bezáratom magam mellé a norvég börtönbe ami szintén tervei között szerepel (mert ha már, akkor oda) és eljátszhatjuk a Szökést.:P Tulajdonképp nincsenek közös jövő terveim az öcsémmel. Csak néha. De épp nagyon nem. (Az indítékra már nem emlékszem. Most már stabilan rég utálom. Azt hiszem az áram lekapcsolósdi miatt.) Mindegy, jövő kérdést jegeltem.
A kisöcsémmel érdekes beszélgetni. Levezette, hogy miért nevezett engem ember fajzatnak. (Először élő tárgy voltam, de helyesbített.) az ember fajzat két ágra van szakadva, nőkre és férfiakra, de hogy miért, azt nem tudom már. Minden esetre, szerinte a nők egész jók. Ez egy hosszas levezetés volt, csak én vagyok és voltam fáradt a memorizáláshoz, de a lényeg, hogy úgy jött rá, hogy gondolkozott. Spekulatív filozófia már megy neki. Elmegy bölcsésznek ő is és rendben is lesz.:P Továbbá a tyúk vagy a tojás problémára is megoldást talált. Két állat párosodásának eredménye lett a tyúk, mint egy új mutáns állat. Aztán a tojásából lett fiú tyúk amit elneveztünk kakasnak. Ez a magyarázat abszolút kielégítő.:D 
 

Most benyomok egy vidit, Brian Joubert és Le roi soleil. És mindkettő (L). Brian az abszolút kedvenc korizóm már sook éve. 
És erről eszembe jut a Räikkönen nélküli F1 és uuu. Elképzelni sem tudom. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.