Ez egy rettentően szomorú este. Hivatalosabban már nem is lehetne vége a gimis éveknek. Nem vesznek körül színesszagos új füzetek, tollak és kacatok, semmi ismerős izgalom, csak az érzet, hogy holnap turmixgépbe nyomnak. 

Eddig egészen meglepően nyugodt voltam az egyetemre menés ténye mellett, tudva, hogy nem a fekete-fehér kockás köveket koptatom mostantól nap, mint nap, be is iratkoztam és furcsállottam is kellőképpen higgadt feladatmegoldásom. De rámtört a pánik. VÉGE a nyárnak, VÉGE a giminek, ezernyi ismeretlen dolog áll előttem, kezdve a tantermekkel és emberekkel egészen a mosdókig vagy a soroksári botanikus kertig... 

Még nem tudom, hogy gyűröm magam alá ezt a kezdetnek 6+1 féléves akadályt. Az biztos, hogy be fogok számolni róla. Szeretném visszakapni az osztályfőnököm, barátaim magam köré, de még a férgeket is... Utóbbiakból minden esetre teljes valójukban is jut majd néhány a kapálások során. 

És Good woman állapotban vagyok (Cat power). Ritka, de megesik. Így búcsúztatni a nyarat ami valójában már ősz igen kellemetlen. 

Bár a nyár utolsó napján végül is buliztunk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.