Így tényleg. Az álomból. Arra, hogy nem igaz, hogy esély sem volt rá soha hogy igaz legyen, realizálni, hogy mennyire a fejemben van még, hogy mennyire nem kellett volna ezt álmodni. És megint esik a hó. Rengeteget kell tanulnom, rendet kell raknom, és nincs kedvem hajat mosni sem. Semmihez szokás szerint. Csak most emiatt. És nemnemnemnemnem szabad. Eldöntöttem már, hogy semmi nem fog megzavarni a tanulásban, és ez főleg nem. Miért nem lehet egyszerűen úgy, ahogy én akarom? És ezzel igazán nem befolyásolnám senki életét a magamén kívül. 

MIÉRT NEM?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.