Filmet néztem. The rebound. Tetszett. A 2 kiskölyök volt a legjobb, de többször nézhető film. Szokásos témák boncolgatása (romantikusban), mint ha a nő idősebb... meg ha már van gyerek, meg válás... Színészek jók voltak, a karakterek is, bár én nem tudnék mit kezdeni ilyen pasival, nekem túl rendes fiú a szomszédból és még a tej is alszik... Viszont a film vége tökéletes volt. Vagyis megért 1 óra 35 percet.:)

Írnom kellene ide, rég rég, de nem sok hangulatom és időm volt rá, hogy hétvégén teszem e majd, elválik. Tanulni kell, meg bámulni kifelé magamból, mert ha befelé tenném megijednék... Nincs benn semmi. Úgy érzem magam, mint egy kongó hordó. Vagy egy kiürített kuka... Nézzük onnan, hogy kész vagyok minden új befogadására. De semmi új nincs, meg sem kockáztatom, hogy legyen... Ebben az állapotban az a furcsa, hogy semmi nem vagyok. Sem boldog, sem boldogtalan, sem elégedett vagy elégedetlen. Épphogy csak vagyok. Jelenleg még az tart vissza az e miatti kétségbeeséstől (azon kívül, hogy talán nem is lennék rá képes, annyira kiürültem...), hogy 1 hét és tavasz lesz... Remélem. Persze semmi értelme a pozitív (lehetne negatív is, csak lenne) változásokat évszakokhoz kötni, végre is az új év sem hoz soha semmit, holott az némileg felértékeltebb. Sebaj. Lassan úgy tekintek erre mint átmeneti állapotra a felnőtt és gyerekkor között. Amit határozottan nem kellene, milyen szánalmas az utolsó évem így tölteni?! 
És persze továbbra sem tudom, értem a hiány okát. Azt hiszem semmi sem változna ha a világon minden az ölembe is hullana amit valaha akarhatok. Mert ez most ilyen. Csak már kicsit eltúlzott ideje. Az elejére nem emlékszem, a végét nem látom... 
Ugyanakkor hálás vagyok sok mindenért, és szeretem én az életet, csak talán magamra kellene öntetnem pár liter hideg vizet. 
Belegondolva, 1 hete még depresszív voltam... Nem haladok, mert ez nem az... Csak változott valami. Egész pontosan azzal, hogy fizikailag mindent kiadtam magamból, nyilván sok mást is. És már amennyire emlékszem, verbálisan is sikerült kiadni a legrosszabbat. Aminek végeféle van, talán emiatt is ez több mint telítetlen érzet... 
Viszont, alváshiányom van. Folyamatosan. Jobb ha most alszom.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.