Hogy a környezetvédelem óráknak haszna is legyen (plána, ha jövőre ugyanazokat tanulom, mint itt), megnéztük a fentebb említett filmet. Amiről esszét kell írnunk, vagy olyasmi. Nyilván nem kihívás, mert egyrészt mindenkinek van véleménye a kérdésről, másrészt én akár még zöldnek is vagyok mondható, bár fához nem láncolnám magam. Egy shotgun meggyőzőbb.
Ja, hogy mi is a kérdés. Globális felmelegedés, nyilván. Annyit foglalkoztam már ezzel, hogy akár a fülemen is jöhetne ki. Kerületi környezetvédelmi versenyt is nyertem, vagy mi volt az, még ifjú és lelkes koromban. Amikor hajlandó voltam versenyezni. Na mindegy.
A véleményemet kellene megfogalmazni a filmről, a felvetett problémákról, de nem is tudom, hogy kezdjem. Mert annak ellenére, hogy azt gondolom, jelenleg az egyik legfontosabb dolog a világon a környezetvédelemmel való foglalkozás, nem vagyok róla meggyőződve, hogy valaha is globális változás következhet be. Miért? Mert ha egy 22 fős osztály megnézi ezt a filmet (de nézhetne mást is ebben a témában), jó eséllyel a fele nem fogja fel, mit látott. Vagy egyáltalán nem érti, vagy nem hajlandó elfogadni, vagy képes amellett kardoskodni, hogy az egész bullshit, kitalálták, ja és ha 100 év múlva egy kicsit élhetetlenebbek lesznek a körülmények, hát kit érdekel? Már nem leszünk itt. Mi. Persze ha a fele érti és megteszi azokat a kis dolgokat, amiket magánemberként tehet, az már jó. Másrészt hiszek abban, hogy nyomást lehet gyakorolni az elsősorbani felelősökre, de amíg erre egy csepp motiváció sincs az emberek többségében...
Gondolkodtam azon, hogy hogyan lehetne az emberek hozzáállásán változtatni. Egyetlen értelmes dolog jutott eszembe. Mindenkivel meg kellene szerettetni a természetet még gyerekkorában. Amikor a legfogékonyabb mindenre. Nem tudom engem mi tett olyanná, amilyen vagyok, hogy mennyi szerepe volt a természetszeretetem megszerzésében a falun töltött éveknek, vagy annak, hogy apám székely, aki igazán a természetben nőtt fel és az ő érzésvilágából kaptam valamennyit én is, de valamiért már 11 évesen érdekelt a kérdés és törődtem vele (és National Geographicot olvastam az értelmetlen tinilapok mellett). És a meghatározó nyilvánvalóan a süni tábor volt, és azt hiszem az kéne minden gyereknek. Megismerni, megszeretni a természetet, látni a csodáit és együtt élni vele. Mert már az én generációm félresikerültebb tagjaival is nehéz ilyen dolgokat megérttetni. Akár annyira alap dolgot, hogy ne szemetelj. Ha nem érted a kérést, menj el a Farkas erdőbe és nézd meg, mi van benne, körülötte. Hihetetlen.
Másrészt témába vág, hogy amíg az, elnézést, de tény, barna bőrű barátaink rendre felborogatják a szelektív hulladékgyűjtőket, szétszórják a tartalmukat, és így kb. fölöslegesen gyűjtjük oda a dolgokat, még amit magánemberként teszek is hasztalan. Ha télen a papírért felborítják megértem. De nyáron ezt semmi nem indokolja. Vagy a szinesüveg gyűjtő borogatását. Ugyanis egyszer sem láttam még ép üveget kikerülni (egy szigetre néz az ablakom, szóval naponta találkozok ezzel), de legalább amit kiszórnak, azt ott is hagyják. Gratulálok.
Hát, nem is tudom mit akartam még írni. Mivel beteg vagyok, nem forog túl jól az agyam, ráadásul 20 perc múlva elindulhatok a vélhetően túlzsúfolt veresi buszhoz, azt hiszem ez nem fog jót tenni. Itthon maradni sincs kedvem, anyámmal a viszonyom ismét a béééka segge alatt van, hát fuck. Én aztán ezzel már nem tudok mit kezdeni.

Btw, a film jó. Érthető, érdekes, jól felépített. A politikai propaganda része annyira nem kéne, sok irreleváns részlet van benne, de ettől függetlenül ajánlom mindenkinek, elgondolkodtató mindenképp.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.