Nem tombol bennem a jókedv. Nem fogok hosszas listát készíteni a miértekről. De mondjuk például, nyelvvizsga... Volt. És erről ennyit. Azt majd esetleg bejelentem, meghúztak é. 

Múlt héten beteg voltam, az sem túl izgalmas. Sőőőt, semmi ami most eszembe juthat. A dolgok amik vannak, amiket érzek, nem ide valók. Szörnyen szomorú...:P Beakartam már rakni egy Muse számot és most egy Katie Meluát is, de Peti bezavart a Dolhai számmal és így most nem kerül be egyik sem. Föcit tanulok, ez tovább ront a hangulatomon... Tengernyi tanulnivaló tornyosul előttem (imádom ha hármas alliterációra jön ki amit mondok/írok) és félelmetesen lebegnek lelki szemeim előtt az 1esek, amikre sanszom van, mert kevés az esély rá, hogy a tengernyit tavacskányira redukáljam... 

Küzdelmeim feladtam, túl jól szórakoztam facebookon és elterelte a figyelmem és már nem tudok visszakanyarodni a felszín vizeihez. Amiből már írtam annó annó jó dogát, de ez lenne most a félévem javítása vagy mi. Jó komolyan veszem... De nem is tudom mikor tudnám holnap megírni, 6. óra után fogászatra megyünk amit rühellek, mindig le kell folytatnom a következő párbeszédet:
-Fogszabályzó kéne.
-Tudom.
-El kéne menned csináltatni.
-Volt már kivehető, nem használt (nem használtam) és nem akarok.
-Jó hogy te jobban tudod.
-Igen, én jobban tudom, nem kell. 
Nem, nem így szokott kinézni. Ennél anyázósabb a hangulata. Tavaly volt ilyen kis szelíd, azelőtti évben már majdnem üvöltöttünk a gonosz fogdokinénivel... Nekem nem kell fogszabályzó, mert van 1 farkasfogam vagy mi meg 1 ami nem egészen a megfelelő irányba áll... Bár talán egy 15 éves lánnyal könnyebben balhéznak, mint egy 17 évessel... Csak annyit mondok, jobb ha békén hagynak a kérdéssel. Volt egyszer egy kivehetőm. Aztán lett máshol egy másik kivehetőm, mert az első sztk volt és a dokinéni amilyen kedves volt, olyan hasznavehetetlen is. A maszek drágajó dokinéni szintén kedves volt és biztosított a tökéletes fogsorról amennyiben... Elmondhatom, kevés dolog van, amit a kivehető fogszabályzóknál jobban utálok. Talán másfél évig jártunk hozzá rendíthetetlenül, a fogaim is rendíthetetlenek voltak nem csak mi, de főleg én abban, hogy a számba nem tettem volna havonta 2 alkalomnál többször. Ha ellenőriztek, kiköptem az ágyban.:P Végül valahol elhagytam a szobámban, talán 1 éve találhattam meg. A számítógép asztalom mögött volt.:P Amúgy is baromság volt, leginkább azért kellett, hogy a 2 állkapcsom egyazon irányba terelje, de nekem sem addig, sem azóta nem vált világossá, mi is a gond az állkapcsaimmal. Szerintem megfelelően működik a dolog, nincs szükségük irányváltoztatásra. Ha ez sikerült volna és engedem a drótfogak behelyezését, akkor még 4 fog eltávolítására is szükség lett volna. Ennek a gondolata is hülyeség, úgyhogy bár nem józan megfontolásból tettem, csak azért, mert szerelmes voltam és nem akartam, hogy a drótok miatt még kevesebb esélyem legyen, jól tettem hogy "elvesztettem"... És mellesleg, boldog vagyok a fogazatommal. Addig is csak a nagyim akarta, hogy pretty woman vigyorom legyen, és bár később a fél osztályom be lett drótozva, gumizva, viaszolva ésatöbbi, én pedig egy pillanatig elgyengültem a tökéletes mosolyok rémképei miatt, egyáltalán nem bánom, hogy kimaradt a dolog az életemből. Van akin úgysem segít...:P Én meg úgy állok hozzá, hogy ez vagyok én, és ha ennek a 2 fognak így kell állni, hát álljanak. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.