Kifejezetten ritkán járok moziba, de ezt a filmet nagyon vártam. És hál' Istennek, nem kellett szinkrontól szenvednem. 
16os film, ami azt gondolom indokolt a témája miatt, de ez nem gátolt meg egy anyukát akinek vélhetően nem sikerült senkit elcsábítani, hogy elhozza a 11-2 éves lányát. Persze nagy a valószínűsége annak is, hogy a kiscsaj, ahogy a legtöbb korabeli, nagy Twilight fan és azt gondolták, majd kapnak valami a szerűt. Hát nem kaptak. Mi pedig értékeltük volna, ha nem mögénk ülnek. És ha a fele terem el sem jön. Nincs rosszabb annál, mint mikor az emberek nem bírják az érzelmeket és röhögnek ahol nem kéne. 
Olvastam temérdek negatív kritikát a filmről, de érdekes módon leginkább a magyarok azok, akik lehúzzák. A külföldi kritikusok látják a film értékeit, ha a történetet már nem is dicsérik meg. Mert a színészek jók és a fényképezés gyönyörű. És ha csak ennyi lenne. Ugyanakkor úgy érzem, nálunk a kritikákat megkeseredett és cinikus emberek írják, akik, ha már egy kicsit több érzelem és Robert Pattinson van egy filmben, egyből azt fröcsögik, nyálas, túlerőltetett ésatöbbi. És természetesen a rendező kizárólagos célja Robert mutogatása lehetett. Nagyon, nagyon hiányolom az objektív véleményalkotást, ami szerintem egy kritika esetében nagyon fontos, hisz eltérő emberek olvassák, aközben szubjektívvé válik. Ha pedig már eleve az volt, nélkülözve minden tárgyi megállapítást, nem tudom hogyan lehet leszűrni, milyen a film amire készülünk. 
Én sem leszek objektív, mert rajtam keresztül ment ez a film és valahol még a hatása alatt vagyok. Tény, hajlamos vagyok minden romantikus filmet jónak tartani, csak a mérték különbözik. De ez nem egy szimpla love story ahol a végén megoldódnak a konfliktusok és mosolyogva kászálódunk, hogy ja, hát ez csak filmen van. Általában az ilyeneknél ténylegesen a szerelem a középpont és minden részlet a happy end-ért dolgozik, még az ármánykodás és nagy veszekedések is. Itt azonban nincs erről szó, a mellékszálak majdhogynem főszálak és egyformán fajsúlyosak, mint a szerelmi vonal. Nincs túlzott romantika, és nagy szerelmi jelenetek (rendben, talán egy, de én helyénvalónak éreztem) úgyhogy nem tud elfolyni a film. És amikor már kezdene, akkor jön a realisztikus arconcsapás és teszi az egész filmet igazán maradandóvá. 
Nem értek egyet azzal, hogy sablonos. A fogadtamegyhaverommalésezértjöttünkössze dolog elcsépelt és agyonrágott, de itt azért nem ilyen egyszerű és nem is olyan kidomborított mint általában. Az sem róható fel a film hibájának, hogy erőltetettek a "véletlenek". Minden filmben össze kell folyniuk a szálaknak, és én csak magam körül is tapasztalom, hogy a világ hihetetlenül kicsi. Az pedig, hogy tolja az arcunkba a drámát, mert nagyon megakar indítani, nem igaz. Túl lehetett volna spirázni benne gyakorlatilag minden érzelmi szálat, de hiába kutatok a fejemben, nem találok ilyet. 
Nem tudom kiemelni egyik színészt sem, teljesen átjöttek a karakterek. Emilie de Ravin-t nem ismertem és azt hiszem nem vártam tőle túl sokat, úgyhogy természetesen felülmúlta a várakozásaimat. A Robról való írással az a gond, hogy kamasz vagyok. De elsősorban is nő. Így ha azt állítom, objektív vagyok, akkor sem hiszi el senki. Sajnálom, hogy ennyire túlsztárolták, mert amíg ebből ki nem kerül és le nem nyugszik a Twilight őrület a pasik és a nők kisebb része nem lesznek hajlandóak szimplán a teljesítménye alapján megítélni. Előítéletekkel mennek be és a kevésbé intelligensek azokkal is jönnek ki. (Olvastam már több olyan kritikát is aminek szerzője képes volt felülemelkedni az ellenszenvén és megváltozott a véleménye.) És írhatom ezt, mert egy embert nem a körülötte kialakult felhajtás alapján kell megítélni. Brad Pitt körül vélhetően sosem volt ekkora hisztéria, de valamiért nem hiszem, hogy a szex szimbólum címe ennyi emberrel megutáltatta volna. Kivéve saját magamat, mert 12 évesen hánynom kellett tőle. 12 évesen. De az ember felnő és hajlandó félretenni az előítéleteit. Majd talán sok filmmel és kisebb rajongótáborral (amikor a buta kislányok új istent találnak maguknak) később bebizonyíthatja, hogy van tehetsége. Én egyelőre azt gondolom, van. Nem azért értettem meg Tylert, mert annyira jó pasi Robert. Hanem mert ott Tyler volt, nem egy vámpír nem egy Dali (amit ajánlok minden kis és nagylánynak sok szeretettel akik kizárólag vámpír karakteréért illetve a külsejéért szeretik, majd ha azután is így marad, akkor nem csak Edwardot látják benne) vagy egy nem túl érdekes Harry Potter karakter. A Caroline-t játszó kislány (Ruby Jerins) az elején kicsit bizonytalannak tűnt, de aztán eltűnt ez az érzet. Másrészt nem vagyok telhetetlen egy 12 éves kislánytól. A két apa- Pierce Brosnan és Gregory Jbara hozta amit kellett, különösebb véleményt nem tudok mondani. Tate Ellington, mint Aiden, kellett egyfajta ellenpontnak. Mert kellett nevetés is, és volt is. 
A képi világa nagyon szép és illik a film lassúságához. Én szeretem az ilyeneket, de vannak akik pörgősebb filmre vágynak, úgyhogy lehet unalmas is. Ha nem tudod beleélni magad. A zene egyáltalán nem erőteljes és itt most nem az egyébként is hallgatható nagy filmes zene lehetett a cél, a háttérben maradva kíséri végig a filmet, erősítve az érzelmi hatást. 

Szecsának és Zsuzsinak is legalább ennyire tetszett, vagyis 3/3nak 10 pont. Nem mondom, hogy tökéletes, főleg a hozzáértőbbek biztosan feltudnának sorolni konkrét hiányosságokat. Én bevallom, nem is kerestem, nem is fogok, kellően élmény volt ahhoz, hogy ne akarjam elrontani. Úgy ajánlom, hogy se rosszat, se jót ne várjanak tőle. Én is így mentem be a vegyes vélemények miatt, ilyenkor szeretek egyikre sem hallgatni. Biztos, hogy többször nézős lesz.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.