Annyira tudom szeretni, hogy Magyarország kb. leggyakoribb vezetéknevével rendelkezem... Telcnél vezetéknév példának a Kovács van felhozva, hát mi más. És ki az, akinek magyarázni kell? Valójában pedig, ha normális családba és annak normális körülményei közé születtem volna, Tóth lennék. Az mivel jobb? Hátrébb van a névsorban... Apukám a nagymamám vezeték nevét kapta, hát köszönöm. Ennyi erővel lehetnék Mohl. Persze a nagymamámnak maradt a lánykori neve máig, anyámnak meg nem, de kb 12 éves korom óta tervezem, hogy felveszem majd azt... Férjhez úgysem megyek.:P Lehetne más is, tulajdonképp nem ragaszkodom nagyapám nevéhez, mert nem ragaszkodom hozzá sem, csak nem érezném magam futószalagon gyártottnak. 
Na mindegy, nem is ez a lényeg, hanem, hogy VAN NYELVVIZSGÁM! Ami egyébként csak elsőre volt hűű meg háá, elég gyorsan kiörültem magam. Oké, biztos voltam csúfos bukásomban (hát nem álltam közel sem hozzá), de mivel valójában ezt éreztem megérdemeltnek és akartam, hogy így legyen, annyira nem rázott meg. De mindenki boldog tőle, és nem mondhatom, hogy én nem.

Bájos mandulagyulladással szenvedtem itthon múlt héten, azt hiszem a 39 fokos láz jobban megijesztett, csak hőemelkedésem szokott lenni. Már kihevertem, megyek még ellenőrzésre, de a manduláim is visszatértek eredeti méretükhöz, nincs baj. Nem mondhatom, hogy izgisen telt a dolog, péntek óta vagyok életképes. Az előtte való két és fél napot szó szerint ágyban fekve, alvással és plafon bámulással töltöttem. Sem olvasni, sem gépezni nem tudtam, még a tv-t sem bírtam. Ennyi idő alatt jól ráunhattam volna magamra, de mivel gondolkozni is nehezemre esett, szerencsére nem születtek kibékíthetetlen ellentétek. Miután már képtelen voltam aludni (Két nap alatt kb 35 órát alhattam), főleg a plafon bámulás maradt. Legközelebbi társaságom a kólás üveg volt meg a wc papír guriga, azóta is azon töröm a fejem, hogy csinálják a wc papírra a perforációt. A múltkor már a mintákon is elméláztam, van külön wc papír designer?? Illetve, van, csak nem egészen értem minek. Bár tény, imádom a színes puha, mintás wc papírokat. (De jó sokszor leírtam már.) Ez elég beteg. 

Pótoltam péntek óta a sorozat és könyv hiányaim is, Méhes György- Kolozsvári milliomosok (egyszerűen imádom Méhest. Általábanvéve nem vagyok magyar irodalom olvasó, most próbálok errefelé hiánypótolni. De az ő történeteit nem lehet letenni. Hogy ilyen közhelyes legyek.) A másik egy másik nagy kedvencemtől Nick Hornbytól a Betoncsók volt, a szokásos laza stílusban szokásosan komoly kérdések, bár azt gondolom a tini terhesség kevésbé mély téma, mint a depresszió és öngyilkosság. A könyv mögött azért ott érzem, hogy mekkora gond ez most Nagy-Britanniában, és ahogy ennél a témánál mindig, ott a felhang, hogy NE ESS TEHERBE 16 ÉVESEN. És persze ne is. Én elkéstem, sőt, már tini mami sem lehetek, úgyhogy nem aktuális. Egyébként meg, megtartanám és meg is tartottam volna a gyerekem, ha úgy jön. Azt gondolom, eleve legyen felelősségtudatod és mivel ma már nem meglepetés, hogy nem a gólya hozza, és eleget hallani mindenhonnan, nincs olyan, hogy upsz becsúszott. Van ahol van. De mondjuk hozzám hasonló értelmi szinten lévő embereknél nincs. Persze vannak szélsőséges esetek, az más. De ha szimplán hülye vagy, akkor így jártál. Én is azt hiszem, hogy az abortusszal ölsz, de megértem ha valaki azt választja. Ha meg nem, akkor felelősség. Ennyi. De azt hiszem jobb az abortusz, mint egy gyerek akit nem neveltek, vagy rosszul. Neki rosszabb. Tudnám ezt hosszan és értelmesebben, okosan felépítetten, stb. boncolni, de most már elég álmos vagyok és nem érzek vágyat erre. Esetleg egyszer ha szembe jön velem megint a téma (egyébként unom). A könyv maga jó, de ezt Tőle már megszoktam. Az abszolút kedvenc a Hosszú út lefelé marad, egyszerűen zseniális, aztán az Egy fiúról, és esetleg ide beférhetne a Pop, csajok, stb. elé, de ezt még nem tudom. Most megpróbálom majd átrágni magam Nick Cave első regényén, ha már a másodikat elolvastam. Ennek nagyon jó a kritikája, annak nem volt az és a könyv sem okozott nagy élményt. Sőt. Semmilyet. Amikor khmm, egyesült az ördöggel akkor jöttem rá, hogy mekkora időpazarlás volt elolvasni. Nem érdekel semmilyen görbetükör amit egyébként szerintem max. belemagyarázni lehet az egyébként egysíkú és érdektelen könyvbe. Sajnos az említett jelenet a könyv végén volt, így késő bánat... Ma meg volt még A Morgue utcai kettős gyilkosság című Poe mű is, de ez kötelező jelleggel, nem mert késztetést éreztem rá. Nincs véleményem. Zsuzsi már rövidítette nekem, ezért tényleg csak mert kellett olvastam el. Orángután. Hű. Nagy csavar. Nincs kedvem most ezt a romantika szemszögéből nézni és értékelni, bár órán még nem voltam benn, ez annyira nem nagy feladat, de reggel az öcséim felköltöttek és tényleg baromi álmos vagyok. Ez meg egyébként úgyis unalmas téma.

Péntekre beterveztünk egy jó kis bekúrást Zsuzsival, megihletett a How I met 21. része. (5. évad) Rájöttem, hogy ez a szükségletem. Ha már ápr. 31én nem jött össze.:P (Remélem legalább 30 napos volt.:P) Ja és nem említettem még, hogy fodrászhoz készülök. Bár igen nagy mértékben lenövesztettem a hajam, mégis maradok gesztenye. Éés lesz frufrum. A Gilmore girls meg a hajammal kapcs. ihletett meg, olyan hajam lesz, mint Rorynak a 7. évadban. Tökéletes lesz. És ha már sorozatok. Ma évadzáró Gossip girl.:(( Kiábrándító. Na jó, megyek aludni, nem tudom hogy vonszolom be magam holnap.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.