És valószínűleg most utoljára van előtte időm írni. Egy utolsó napfény adag vár Olaszországban, rám is fog férni. De nehéz most itt ücsörögni, suliba járni, tudva, hogy úgyis mindjárt indulunk... Nem szeretek várakozni, türelmetlen ember vagyok és ha tudom, hogy történés lesz, azt akarom, hogy legyen azonnal, vagy soha. Jelen esetben azért inkább kibírom.
Nem hiszek én ebben az őszi depresszió dologban, ez nem időjárás függő. Nyilván nem segít a hangulaton ha ébredés után az első amit látsz egy nagy adag szürkeség, mert harapható a köd, de ez kevés a hosszan tartó életutálathoz. Az én valamim meg nyár óta tart. Vagy akkor jött vissza. A lényeg, hogy ez nem őszi. De kellemesen együtt lehet élni vele, így sokkal érdekesebb vagyok.
Nagyon sűrű a program a maradék napokra, de ha visszajövök is. Az 5. óta várt diáknapi kampány elérkezett és meg kell szervezni a kivitelezését, amihez vagyunk 2en plusz még úgy 3 fő. Bár sejthető volt, hogy nem lesz ez közös munka. A  baj az, hogy ha elmegyek, nem lesz rabszolgahajcsár. Ezt nincs kire itt hagyni, mindenki túl szelíd. 
Mennem kell Tescoba. Diáknap. Akkor majd ha barnábban és boldogabban visszajövök, pótlás, kampány, szülinapozás, minden után írok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.