Januárban talán visszatérek. És elmesélem, milyen felnőttnek lenni. Merthogy visszavonhatatlanul az lettem. Hacsak nem változtatják meg ezt a határt is. Sosem akartam felnőni és gyerekes is maradok, csakazértis, de vitathatatlanul életem legszebb, legjobb szülinapja volt, és ezért naaagy köszönet jár a barátaimnak.
És majd azt is elmesélem, milyen az igazából szerelem. 
És miért éri meg leszarni a 11. első félévet. A másodikat azért nem.

Egyébként meg, továbbra is gyűlölöm a karácsonyt. Tavaly volt egy pont, ahonnan akár még az elviselemig is eljuthatott volna, de azt hiszem ennek idén teljesen lőttek. Majd ha egyszer családom lesz, megerőltetem magam. De addig még van úgy egy évtized. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.