hogy itt vagyok, holnap magyar vizsga, amihez túlzás nélkül 5 kidolgozott tétellel kerültem eddig közelebb a 20ból. Ez persze hosszú és unalmas éjszakát jelent. Nem tudom, mi vehetett rá annak idején, hogy magyar szakon gondolkozzak... Ha 6 lóval húznának sem tenném be oda a lábam. Persze az, hogy elvetettem a magyar szakot, nem vezetett közelebb a jövőmhöz, de most ez kevésbé aktuális, mint Berzsenyi és az ő ódái a magyarokhoz... Rettenetesen untat és őszintén szólva nem tudom elképzelni, hogy emberek, akiket annyira sem érdekel a magyar, mint engem, de legalábbis az irodalom (amivel a kapcsolatom azért nem romlott), hogyan képes megtanulni ezt a sok szart. Mert nyilvánvaló, hogy megteszik emberek.

Nem emlékszem, hogy szerepelt e, de még mindig zseniális.

 És most back to the studies.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.