Ezzel megérett az idő az írásra. Ugyanis elveszik a lehetőségeim. Jó apám, akinek minden egyes tanácsa csak okoskodásnak tűnt, mindig azt mondogatta, még reménykedve formálhatóságomban és jobb szóra hajlásomban, hogy tanuljak meg mindent alaposan, de legalábbis annyira, hogy a koponyám mélyéről elő lehesen hívni egy bizonyos szinten, mert nem tudhatom, mit talál ki az aktuális kormány, nem tudhatom, milyen helyzetben leszek az érettségi előtt. Én meg felsőbbrendűségem- mert hiszen én már 16 évesen úgyis jobban tudok mindent- teljes tudatában legyintettem minden szavára, kijelentve, hogy mivel minden oktatást érintő változtatásnak 2 év a lefutási ideje, engem meglepetések már nem érhetnek, minden úgy lesz ahogy azt elterveztem. 
Na hát nem. És ezt köszönöm sok ezer kortársammal együtt, akik hasonló cipőbe kerültek most, mint én. Végül is nem arról szól a dolog, hogy én rossz vagy jó tanuló vagyok e, hoztam a kötelezőt olyan színvonalon, amivel tavaly bőven bekerültem volna szinte bármelyik általam kiszemelt szakra, államilag támogatottan. (No persze nem nemzetközi kapcsolatokra gondolok.) Tulajdonképpen ha szorgalmas kis hangya lettem volna is az elmúlt, számomra 13 évben, akkor is ugyanabban a helyzetben lennék, mint most. Mégpedig, hogy a 250 össz. gazdasági karokra beférő államilag finanszírozott diák közé nem fogok tudni beférni. És ez minden esetben így lenne, mert az biztos, hogy van nálam, a szakok között szétoszlatva 250 kiválóbb korombéli. Azt pedig tulajdonképpen nem sajnálom, hogy nem tanultam meg a kémiát, vagy a fizikát, szóval apámnak nem is ebben volt igaza, de tény, hogy megváltoztatnak körülöttem mindent, ahogy kell. 
Felnőttem abban a hitben, hogy ha tanulgatok, jól érettségizek és mondjuk produkálok még nyelvvizsgát is, teljes nyugalommal várhatom, hogy lesz egy állami hely számomra is. És most jönnek, és azt mondják, hogy nem. De még ez sem 100%, annak ellenére, hogy 1 hónapom van leadni a jelentkezésemet. Tehát döntsek úgy, hogy nem tudhatom, mennyibe is fog kerülni a képzésem, nem tudhatom, pontosan hova hány hely jut, de még azt sem, érdemes e államira beadni, mert ideláncolnak. Pedig dolgoznék én itt, még ha marketingesnek, vagy rendezvényszervezőnek, vagy lakberendezőnek, vagy tájépítésznek, vagy bármi egyébnek is képeznek fölöslegesen- hisz ide semmi ilyesmi nem kell, ha lenne lehetőség. Bármire. De pillanatnyilag nem látom icipicit sem biztosítottnak a jövőbeni elhelyezkedésem. Mert most akkor mindenki menjen szakmunkásnak, meg mérnöknek, meg tudósnak? (Nem mintha a kutatók, vagy a mérnökök sokkal jobban szeretnének itt maradni, amíg ezeken a területeken sincs annyi lehetőség itthon, mint máshol.) És ha én nem vagyok fizikusbiológuskémikus agy, de sőt meg pláne, még csak nem is bölcsésznek készülök, és gazdasági karra sem azért tervezek menni, mert hüdesokpénzt akarok keresni, akkor mégis mit csináljak? Persze megteremtették a lehetőséget a magam fajta szorgalom hiányos (de mint mondtam, 250 helyre a szorgalom is édeskevés), ráadásul csóró diákoknak. Diákhitelkeret bővítés! Nagyszerű ötlet, szeretném, ha az úgyis az én vállaimra hulló devizánk mellé még becsatolhatnám az 5 éves mindegymilyen képzésem összegét, amihez nyilvánvalóan jönnek még lakhatási költségek, az egyetem nem tandíjban megjelenő költségei, stbstb. Mert azért a diákmunka nem fog fenntartani. Persze ilyenkor jön, hogy az ember egyszerűen lemond az arról való ábrándozásról, hogy összeköltözik a barátjával, ezzel csökkentve a felmerülő plusz költségeket. Aztán majd 30 évesen elköltözhet, talán...
És egyébként nem az a baj, hogy nagyobb része lesz a felsőoktatásnak önköltséges. Még a szerződésre sem tépném a hajam, ha tudnám, hogy lesz itthon lehetőségem. Ha lenne rá esély. Hiszen ki akarja otthagyni a családját, váltani az anyanyelvéről, stb. De ez van. És borzasztóan igazságtalannak érzem azt, hogy a tavaly érettségizettek megúsztak mindent (amennyire én tudom), mi pedig idén hatalmasat szopunk. Csak így. Hogy lehet pár hónappal az előtt ilyet kitalálni, hogy diákok érettségiznek és felsőoktatási intézményt választanak? Működik a tandíjas rendszer máshol is, de nem lehet ilyen pénzek kifizettetéséről csak így hipp hopp dönteni. Valóban más sem kell a nyakunkba, csak még több adósság. 
Összekuszálódtak a gondolataim, mert hihetetlenül dühös vagyok. Úgy érzem elveszik az alapvető jogaim, lehetőségeim. Eddig is voltak önköltséges diákok, de meg volt a lehetőségük bekerülni a támogatottak közé. Volt miért tanulni. Én most úgy érzem, az egész fölösleges. Nem akarok hitelt fölvenni, de nincs más opció. 
Elszomorít az ország, ahol élnem kell. Nem akarok bőszebb politizálásba belekezdeni, túl sokat foglalkozom vele így is. Családi ártalom biztos, csak én egy egészen másik oldalon állok, mint apám.
Szeretnék egy szakértői kormányt, de legalábbis másikat, olyat amelyik visszacsinálja a megszámlálhatatlanul sok elbaszott döntést, az alkotmányt, na meg visszaadja a cigimet a söröm mellé. Ez nyilván a sor végén van és nyilván sokan ujjongva fogadták ezt, hát én nem, akkor sem, ha már töredékét nem szívom el annak, mint mondjuk 1 éve. A sör és a kávé együtt jár a cigivel, számomra. Ugyanakkor elfogadnám azt is, ha a tulajdonosok szabadon dönthetnének csehójuk dohányzó vagy nem dohányzó mivoltáról. Azt pedig mindenki maga dönti el, bemegy e, vagy sem. De ez eddig is így volt, jártam már több helyen, amik nem dohányzóak voltak, én nem szerettem annyira. De sokaknak nyilván az felel meg. A dohányzó helyekre pedig nem volt kötelező járni. De kocsma cigi nélkül?
Azt gondolom, hogy a dohányipar önmagában épp elég nagy biznisz ahhoz, hogy minimum egálba hozza az adójával a dohányzás miatti megbetegedések kezelésének finanszírozását. Az pedig, hogy vállalja e ezeket a problémákat az ember, egyéni döntés. De itt már nincs olyan lassan. 
A további sablon vitás kérdésekhez már tényleg nem fűzök semmit, egyébkéntis aggódom, hogy megtalál a Gondolatrendőrség, szóval befogom.:) 

Egyébiránt minden kiváló, én tanulok, hogy fizethessek, meg tolom Rubint Réka alakformálását (mondjuk nem alakformálni, hanem csak hogy a tökéletes alakom végre tökéletes izmokkal is rendelkezzen, meg talán mert 30 évesen már mozdulni sem fogok tudni ha kitartok az anti sportolás mellett...) Emellett most mókás nézni Bencét ahogy gyúr (ki találta ki ezt a szót?). De itt vannak a kis rózsaszín súlyzók, nekem is jó estém lesz még. Ki kell adni a feszültségeket. Bár jobb szeretnék pont egy sört, egy cigit és a társaságot.:) Majd holnap este, jó is lesz a már egyetemista/fősulis meg mostanság érettségiző barátokkal megbeszélni, hogy ők épp hogy nem szoptak illetve hogy szopunk mi. Fuck yeah, én nem tudom hogy építek magamnak életet. Talán az a jó remény, hogy a 20. szülinapomon világ vége lesz. Csak azt győzzük kivárni. 
Addig sex, drugs, rock'n roll? A drogokat kihagynám, de egyébként ugyanott vagyunk lassan. Jó világba születtünk.

Upd.:

diákhitel (fn.): A fiatalok tanulmányai során nyújtott állami hitel, amely az adósrabszolgasággá nevelésre készít fel. Sokkal finomabb és forintosított változata a → svájci frank alapú devizahitelnek.

forrás: hircsarda.hu Ez is elég kifejező. Fidesz-magyar szótár.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.