Szombat van. Szeretem a szombatokat, mert ilyenkor mindíg sokáig alszom. És egész nap azt csinálok amit akarok. Szóval remekül eltöltöm az ilyen napjaimat. Ma kivételesen már 10kor felébredtem. Olvastam. Ki is olvastam a könyvet aminek Végzetes örökség volt a címe. Tök jó könyv. Napom további részét valószínűleg gép elött fogom tölteni. Holnap meg asszem megint valami családi hülyeség lesz. Néha nagyon jó ha együtt van az egész család, de azért jobb szeretek vasárnap is azt tenni amit akarok. Bár persze élvezem a nagybátyámékkal a kirándulásokat, mindíg jól érzem magam, de azért nyugiba lenni se rossz. Nagyon sok szép élmény köt a nagybátyámékhoz. Velük voltam Egyiptomban, Bécsben, más ausztrál kisvárosokban, Mo. különböző szépséges helyein. Hegyekben, erdőkben vagy csak Katiéknál a kertben.:D És mindíg nagyon jó volt. Vagy a balatoni vitrolázások. Szóval azért ezek nagyon jó dolgok. Bécsbe vittük Virit is, akkor Sopronban északáztunk. Nagyon szép emlék. Akkor jött meg a karácsonyi hangulatom. De nagybátyámékkal a hajógyári szigeti sétákat is élvezem. Meghatározó élmény volt egyszer Tónival (Antónia, Kálmán nagybátyám felesége) beszélgetni a Grassalkovich (remélem így írják) kastélyban beszélgetni a szerelemről. Szeretek nálam okosabb emberekkel beszélgetni és Tóni egy nagyon intelligens nő. Arra a beszélgetésre mindíg emlékezni fogok. Szeretm azt a kastélyt is. Annyira jó hangulata van. Kicsit kívánkozom a múltba. Szeretnék az 1800as évek nemes kisasszonya lenni. Jó lett volna abban a korban élni. Bár ahogy Kálmán is szokta mondani, nem mindegy hová születik az ember. Mert azért takarítónő lánya nem lettem volna. Uralkodóé sem feltétlenül. Na most nem tudom, hogy eredetileg mit akartam írni. Enyhén elterelődtek a gondolataim. Bár azt hiszem nem volt konkrét írni valóm. Főleg, hogy tegnap óta semmi sem történt velem. Meghalt Kaszás Attila:( 47 éves volt és egy 4 éves kisfiút hagyott hátra. Ez nagyon szörnyű. Hogy ennyire fiatalon haljon meg valaki. Mondjuk, én nem szeretnék megöregedni. A haláltól nem félek csak az öregségtől. Valahogy riasztó elképzelni magam valami ráncos néniként aki szenilis és ha a szemüvege a fején van is, nem tudja hová tette azt. Emiatt én nem élvezem, hogy öregszem. Mert hát az én koromban amúgy mindenki örül neki, hogy egy évvel idősebb lett, de én nem. Szerettem 13 lenni. Szeretek 14 is lenni, de nem várom a 15öt meg a 16ot sem, pedig azt szokták.
Utolsó kommentek