Nagyon rossz hangulatban vagyok. Teljes letargiába zuhantam. Tegnap is ilyan hangulatban voltam. És az sem javít a hangulatomon, hogy Back street boys-t hallgatok. Ami gáz meg minden, de én szeretem. Nővérem hibája, de ő ezen nőtt fel. Tehát, 2 hónapig tünet mentes voltam. Azt hittem, hogy kihevertem azt a bizonyos srácot. Nevét nem írom le, mert kitudja ki téved erre, nekem meg elég volt, hogy 5.ben ellopták a naplóm. Azóta nem is hurcolom magammal.:P Váltottam Beethovenre. Egyre jobb.:P Visszatérve, tévedtem. Virivel meg még mindíg nem tudtam beszélni. Akartam ma talizni vele, de nem volt képes bekapcsolni a telóját. Msnre se jött szóval ez is letaglózott. Nem akarom ezt érezni. Annyira nem. Egész nap nem tudtam magammal mit kezdeni. Már épp arrafanyalodtam volna, hogy elmegyek öcsémmel és haverjával (akinek nagyontetszem, egy ideig mondjuk nekem is tetszett, de az már rég volt:P vagy 8 hónapja) mászkálni a városba mikor összevesztem Mátékával. Ezért aztán nem mentem. Az olyan 2kor volt, most 10 óra van. Aludni nem akarok, de azt sem tudom, hogy mit csináljak. Rémes ez az egész. Annyit szívtam már emiatt. És annyit sírtam... Áhh. Kikéne nyiratnom magam. Csak nem tudom kivel. Bár április 5öt meg 8at megakarom érni. 5.-e Mozart- Attival 8. meg Dóris Szépség. És mind kettőben Vágó Zsuzsi lesz. Úgyhogy élni kell. Beethoven 8. szimfónia. Ez nagyon szép és nagyon hosszú... Soha senki nem akar megölni. Annyira igazságtalanok az emberek. Tanulni pláne nincs kedvem, pedig ECDl vizsgára kéne csomó szart tudjak meg ki kell dolgoznom vmi cuccot. Angoloznom is kéne ja és nyelvtan tzre tanuljak meg fizikára. Fizikábal a karót kell kijavítsam. Na jó ezt nem hallgatom tovább, mert tuti felkötöm magam. Beethovent képtelenség hosszan hallgatni, mert az ember egy idő után végezni akar magával. Még akkor is ha tök jó kedve van. Vagyis volt. Für elise. Ezt egy ideig bírom. Mindíg eszembe jutnak róla a nagymamámnál töltött nyarak. Meg az ének órák. Amikor Zsófi megtanította ezt. Bár már nem tudom rendesen lejátszani. Évekkel ezelött szerettem volna zongorázni, de elmaradt. Pedig van hallásom, mert hallás után letudok játszani dolgokat. De valahogy sosincs bátorságom valami újba kezdeni. Félek a kudarctól. Ezért nem mentem még musical stúdióba. Pedig az az álmom, hogy musical színésznő legyek és énekeljek. És ezzel örömet akarok szerezni másoknak. Csak félek, hogy kiderül, hogy semmi tehetségem nincs és akkor végképp szertefoszlik az egész. Ígyhát homokba dugom a fejem és nem csinálok semmit. Nem küzdök. Bár hülyeség, hogy ezt teszem, mert ha elmegyek felvételizni akkor lehet, hogy felvesznek és lesz belőlem valaki. Így meg minimális az esély, hogy valaha is színpadon álljak. Max a sulis előadásokban. Idén karácsonykor Dickens Karácsonyi énekét állítottuk színpadra. Én Belle voltam, Scrooge szerelme. Belle volt a legdominánsabb női alak a darabban. Bár az egész egy jelenet volt. Viszont nagyon szép és lírai. A legtöbb embernek ez volt a kedvenc jelenete. Mármint nézni. Merthogy 2 szereplős. Tavaly valami macskás dolgot mondtunk. Egy könyvből vers szerű valamik. Nem tudom már. De nekem volt a legtöbb szövegem. Annak köszönhetően, hogy Szati nem volt és ő nekem adta. Bár az nem volt nagy dolog, mert monológ volt. 5.ben pedig Az önző óriás volt terítéken. Az egy nagyon szép történet Oscar Wildtól. Abban viszont eredetileg nekem volt a legtöbb szövegem, szintén monológ. Ezért volt jó idén. Végre vmi más. Most viszont megyk. Elfáradtam, jobb ha lefekszem, mert akkor nem gondolkozok semmin.Azt hiszem.
Utolsó kommentek