Qurva nátha. UTÁLOM!!! Miért kell mindig megfáznom?? Miért?? Volt idő, mikor messzire elkerültek a bacik, de valahogy az utóbbi 1 évben megváltozott a dolog. És mindig a lehető legrosszabbkor. Utazás elött pár nappal, színházba menetelkor (amikor ugye nem akarod végig trombitálni a hős szerelmes halálát...) vagy, mint most, mikor babázni készülök. Hétvégén ugyanis nagybátyámék házassági évfordulót mennek ünnepelni, így az én tüneményes unokahugicám a dadusával és a nagyijával lesz. Én pedig elhatároztam, hogy nem maradok le erről, ott leszek velük. De most jött ez, és nem a legjobb ötlet egy lassan 5 hónapos babához bacikkal menni. Sőt, egyáltalán nem megyek, ha ez így marad. Minden esetre, igyekszem tenni ellene. Bennem nem fognak mindenféle baktériumok tenyészni és szaporodni... Pfúj. Literszámra iszom a teát mióta hazajöttem, csak fájdalom, már az sem segít a torokfájás lecsendesítésében. Azt gondolom, hogy a legrosszabb dolog a torokfájás. Rosszabb, mint a fog, fej, has vagy hasonló fájása. Eskü, inkább menstruációs görcs, hogy felkelni ne tudjak, de ez... Valahogy azt mindig jobban viselem. Én ettől ordítani tudnék. Ha nem fájna az is... Anna kedvéért még fokhagymás piritóst is benyomtam (bár tettem rá márványsajtos vajkrémet, hogy azért ne legyen olyan szar), meg natúr fél fokhagymát. Brr. De hát, muszáj. Ez van.

Nem mentem ma angolra. Holnap megyek. Viszont zseniális, hogy drága jó anyám ideadta nekem még annó rá a pénzt, mert mennem kellett volna, akkor nem mentem, vissza akartam adni neki, mert pontosan tudtam, hogy elhagyom. De ő nem akarta, mert hogy majd úgyis megyek. És ez iggazán zseniális, mert így most fizethetem én ki. Azon gondolkoztam, hogy nem a e költöttem el. De én nem hiszem. Akkora állat nem vagyok, eddig még egyszer sem tettem meg. Szóval I'm happy. Jajj, és pisilni is kell, így 5 bögre tea + fél liter nestea után... De még írni akarok. Mindegy, majd utána. Na visszajöttem. Kisebb problémák után... Ez történik, ha én elhatározok valamit. Valami mindig elromlik. Most semmi nem romlott el, csak épp nem volt WC papír... Hát igen, ezt én ugye nem tudtam volna megállapítani mielött leültem volna, nem, dolgom végeztével konstantáltam a tényeket aztán riasztottam öcsém, hogy legyen oly szíves, és tegyen a fal mellé egy gurigát, mert ez így problémás. Na jó, ennyit az elmúlt két percben átélt kalandomról...
Francba!!! Megittam a teám. Ezzel csak az a gond, hogy én nem tudok rendes teát csinálni. Pontosabban ízesíteni. Mert tea még van a víz forralóban, de nincs benne méz meg citrom. Én meg nem értek az arányokhoz. Viszont ha nem kortyolok folyamatosan teát, szétmegy a torkom. Erre megint csak azt tudom írni, hogy ez van. Majd megyek és igyekszem valami ihatót kotyvasztani...

Viri drágám (jajj erről eszembe jutott, hogy meg kellene néznem múlt heti született feleségek videót, mert akkor én nem voltam tv2 közelben Temesváron... és ő felvette) elhozta nekem a neveletlen hercegnő naplója 7 és 3/4et és a 8at, amiket még mindig nem szereztem be. Jajj. Ki is olvastam délután mindkettőt... Nagy hiba. Abszolúte lelombozott. Azt gondoltam nagy bölcsen, hogy túl nöttem már Mián, meg ezen a storyn, és úgy amblokk a szerelmes történeteken, de tévedtem. Mint úgy általában. Most is ugyanúgy hatott rám, mint régebben az eddigi kötetek. El sem hiszem, hogy képes volt Meg Cabot ilyet írni... Összezúzta az illúzióim... Michael és Mia egyszerűen nem mehetnek szét... És nagy a gyanúm, hogy Mia J.P.vel fog összejönni. És az vááá. I don't want!!!! Baromira váá. Utálom az ilyet. Mit kell így bonyolítani a dolgokat... Mikor befejeztem, rájöttem, hogy baromi rég nem sírtam. Vagyis rémlik, hogy dühömben tettem valamikor nem túl rég, de úgy igazán, méély fájdalomból nem tettem. Mondjuk most tehetném, mert a torkomból elég mélyen jön a fájdalom... Vajon volt már olyan, hogy valaki belehalt a torokfájásba? Na, de visszatérve a sírásra. Az az igazság, hogy hiányzik az életemből. Valahogy hozzátartozott a heteimhez tavaly. Most meg nincs különesebben bajom, így nincs miért sírjak, és ez olyan fura. Ráadásul a sírás jó, mert megtisztít. És azért az rám férne valahogy. Mert konkrétan nincs okom a rossz kedvre, de azért nem mondhatom, hogy haj, de jó kedvem lenne. (közben csináltam teát. Terveztük Virivel, hogy csinálunk tea délutánt, de azt hiszem én jobb ha nem veszek részt rajta... Ilyen tea készítési képességekkel...)Szóval az az igazság, hogy nem vagyok kifejezetten boldog. Olyan semmilyen hangulatom van. Nincs mi folyamatosan boldoggá tegyen. Mert jó, mikor suliban bent röhögünk, de ettől nem vagyok boldog. Valami hiányzik. Nem konkrétan a sírás.:) Mondhatom az majdnem 15 évesen, hogy üres az életem? Kell ilyenkor legyen valami, ami értelmet ad neki, vagy elég, ha keresem magam, ami nem nagyon megy, főleg, mert az az érzésem, hogy sosem találom meg azt, akit keresek. Illetve elég, ha csak vagyok? Úgy érzem, hogy baromira nincs értelme ennek a dolognak. Álmodoztam arról, hogy színésznő leszek és ezáltal adok valamit az embereknek, a világnak. De bennem nincs ahhoz elég erő, bátorság, hogy belekezdjek. És a tehetségemben is kételkedem. Aztán gondoltam arra, hogy a nők jogaiért fogok harcolni... Na persze. Én? Legfejjebb apámmal harcolok, hogy elismerje, nem vagyunk gépek akik azért vannak, hogy mossanak és főzzenek az okos és dícső férfiakra... Híján logikának, értelemnek, mindennek, egy két szerencsés nő kivételével. Szóval jó dolog lenne, de ehhez sem vagyok sem erős, sem bátor. Akartam szociális munkás lenni. Ahham, sokra mennének velem... Addiktológus. Ja, én meg az orvosi... Meg aztán nagyon régen ügyvéd, de én nem vagyok az a típus... Meg divattervező, amihez már csak kreativitás kellene... Amellett, hogy abban a korszakomban igen sok ruhát terveztem, és ha jobban rajzolnék, akkor még jók is lennének. Vagyis rajzoltam volna. Aztán meg ott van a kiskori vágyam, hogy könyvtáros legyek. Jee. Na azzal lehet keresni.:P Amúgy, ahogy látom a könyvtárosainkat, bent nekik sincs túl sok idejük olvasni. Illetve olvasnak, csak épp szennylapokat.:P Alapvetően nem érdekel, hogy a majdani hivatásomban mennyi pénz lesz. Leszarom a pénzt. Bár jó lenne, ha nem kéne spórolnom meg ilyenek, de nem a pénz a meghatározó. De hát, egyáltalán arra kellene rájönni, hogy mi a hivatásom. Bár erre még ráérek... Baromira félek attól, hogy egyszercsak felnövök, és meg kell állnom a saját lábamon. Nem akarok... Jó lenne tininek maradni... Annyira rövid ideig lehet gyerek az ember... Felnőtt leszek 4 év múlva. Bár inkább 3... És onnantól kezdve életem végéig felnőttnek kell lennem. Ilyenkor jönne, hogy visszaszaladjak a szobámba barbiezni, hogy még egy kicsit azt higgyem, kislány vagyok, és nincs semmire gondom. (Ettem mézet, jobb ötlet híján... Nem szeretem. Teába, tejbe igen, de így... Beleőrülök ebbe...) Olyan furcsa, hogy a legtöbb gyerek, kamasz fel akar nőni. Hogy a maga ura legyen és senki se szólhasson bele az életébe. Én nagyon nem. Azt hiszem régen én is vártam, hogy felnőtt legyek, de már nem. Bizonyos fokig azért érdekel, hogy milyen is lesz, de ha lehetne választani, én kamasz maradnék. Arra vagyok kíváncsi, hogy hogy fogok kinézni, hogy fokog gondolkozni... De ennyi. Nincs más, ami érdekel a jövőmből. Valami nálam nagyon rosszul van beprogramozva. Általában véve máshogy működök, mint a korosztályombeli ismerőseim. Mert van még jónéhány dolog, amiről én igencsak másképp gondolkozom, mint az átlag. De nem akarok ide olyanokat írkálni... Ez van, ha az ember akkora segg, hogy kiadja a blogja címét ismerősöknek. Mert ugye azért eléggé visszafogja az embert a tudat, hogy a legjobb barátai belelátnak teljes meztelen valójába a gondolataimnak. Amivel alapvetően nincs is gond, mert a legjobb barátaiban megbízik az ember, de azért vannak dolgok amikről nem beszélek még nekik sem. Illetve mondjuk az egyiknek igen, de a másiknak nem. Konkrétan gondolok itt Gáborra.:D Mert ezt, amit többek között nem írok le, vele inkább nem vitatnám meg. Mert nem szeretem, ha hibbantnak néznek. Még ha az is vagyok, de ne ilyenek miatt legyek az. Úgyhogy ezt majd Virivel.:) Bár ez olyan érdekes dolog. Igazság szerint, lehet, hogy nem is beszélek róla. (Most majd mindenki baromi nagy dolgokra fog következtetni, mert ezt is túlspirázom, mint ált. a dolgokat.) Na jó, túl lépek a témán. Bolond vagyok és kész.

Erzsi az kész. Süpped az önsajnálat mocsarába és siratja a Dávidot... Könyörgöm, hogy lehet valaki ilyen??? Dobják, méghozzá nem is túl finoman és humánus módon, erre még mindig a gyerek szent és sérthetetlen. El is durrant az agyam, úgyhogy kissé kíméletlen voltam, de meguntam. Sorry.:P Én is voltam paff, meg nyivákoltam, de sosem állítottam, hogy Dani után nem fogok senkit szeretni. Bolond. 15 évesen szüzességet fogad... Mert ezzel gyakorlatilag azt tette. Tudhatja is, mi lesz fél év múlva... Ugyanezt játszotta, mikor épp Gregory Baquetért volt oda, meg aztán Shawn fa**om tudja kiért, aztán a Pistivel jött össze... Pff. Na, hát vannak ilyenek... Csak ezt ne nekem nyomja le. Hetek óta csak gyökérkémről lehet vele beszélni. Vá. Nem is értem...

Az idő. Vártam a hideget. A telet. De én nem erre gondoltam... Havat akarok, hópihékbe öltözött fákat, csillogó és ropogó hótakarót. Tudom, hogy ősz van. De akkor miért nem lehet enyhe napsütés, hulló színes falevelek, meg hasonlók? Miért kell nyirkos, mocskos, sötét legyen az idő? Életem legrosszabb élményeit tartalmazó képzeletbeli listámra fellépett a mai hazajövetelem. Sötét volt, hideg, nyirkos, főleg, mert szemerkélt, egész pontosan szitált az eső. Az a típusúeső, amelyiknél nem nyitom ki az ernyőmet, mert az ciki (tényleg az? senki nem tette), de ahhoz elég, hogy elázzak míg haza sétálok a villamos megállótol. Beleesik a szemembe, általában véve az arcomra, kazamra, mert hozni kell mappát, táskát fogni, sat sat... És borzasztóan elrontja a hangulatom a rövid séta. Az tartotta bennem a lelket, hogy a szobámra és olvasásra gondoltam. Meg teára. Zseniális volt. Ilyen időben suli és munka szünetet kellene elrendelni. Embertelenség ilyenkor bárkit is utcára kényszeríteni. Ja, és, hogy teljes legyen a boldogság, tesin hőn szeretett Vladár nem bírta megállni, hogy kivigyen minket. Ő, a maga kis 2 féle zöld törpés sapkájában (volt rajtabojt is!) narancssárga sálával, kék melegítő felsőben, rajta piros mellénnyel, fekete gatyában és lilás harisnáyban (pont, mint egy törpe!), remekül érezte magát. Az évfolyam lány képviselete ezzel szemben, kevésbé. Én személy szerint nem fáztam, mert volt annyi eszem, hogy megfázásom mellett nem kockáztattam a pólós viseletet, úgyhogy kabáttal vonultam ki, de pl Zsuzsinak óra végére lefagytak a akrjai, az ujjai és úgy teljes valójában ő maga is. Azért azok a kezek elgondolkodtattak. Ha ilyen szintüre hültek volna a kezeim, valószínűleg a pánik roham kerülgetett volna amiatt, hogy esetleg le kell vágni őket. Amin cseppet sem csodálkoztam volna. Melegítettem a kabát ujjamban a kezeit, de csak annyit értünk el, hogy az én kezem és halál hideg lett. Minden esetre tényleg nagyon kihült.

Azt hiszem mára ennyi. Eleget untattam a népeket. Nem tudom, vajon az átlag 70 látogatóból hányan olvassák tényleg a blogomat, és hányan tévednek ide, csak úgy? Nem sűrün kapok visszajelzéseket. Pedig jó lenne.:) Na pá. Pusszt- nem írok, mert ugye jelenleg bacitenyészet vagyok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.