Hát, még egy kis nosztalgia. Most olvasom barátságunk egyik gyümölcsét, a közös oldalunkat. Aminél kitaláltuk, hogy ő Virty lesz, én pedig Betág. Mert ez még Linává válásom elött volt. És erről sok minden eszembe jut. Azt senki ne kérdezze, miért kell nekem ilyeneket olvasni. Csak rám jött.

Volt egy nagy projektünk, Bencével és Czakóval meg persze Virággal, miszerint 3 napig rímekben kellett beszélnünk... Ment is, míg nem kellett felelnem. Nem is lényeges a kimenetel, csak, hogy ilyeneket csináltunk.

Egyszer átakartunk menni hozzá és nem vitt kulcsot, mint náluk kiderült, ezért bementünk a Nyírőbe ahol anyukája addiktológus és megvártuk míg végzett. Vicces volt.:P

Hú, nagy menzázásokról sem írtam... Azok még élmények voltak. Szidtuk a konyhásokat, a kaját, az iskolát, a rendszert... Rég volt.

Na jó, nem akarok többet!!! Haggyuk. Bolond vagyok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.