kész vagyok. Kiolvastam Jodi Picoulttól az Elrabolt az apám c. könyvet és nagyon a hatása alá kerültem. Nem kéne többet olvassak tőle. Annó kedvenc könyvemnél is, A nővérem húgá-nál is ez volt. Olyan szinten bőgtem a végén... Aztán legalább fél órát csak ültem és bámultam magam elé. Most ennyire nem, de nagyon nem úgy alakult a vége, ahogy én elképzeltem. Vagyis kb a negyedétől tudtam, hogy ez lesz, de hát, A nővérem húgánál is tudtam, hogy mi lesz, csak akkor azért, mert elolvastam az utolsó mondatot és ebből kb mindent megértettem. Most nem, csak számomra egyértelmű volt. Amúgy nem is ez a fő momentum az egészben, nem ez a lényeg, csak az én lelkemnek kicsit sok. Amúgy nem kiszámítható ez a könyv sem, ez a nő zseniális. Ezért is nem írok én könyvet. Mert egyelőre én mág túl happy end orientált vagyok, de minden téren ahhoz, hogy ekkora csavarok legyenek esetleges könyvemben. Ez happy end, csak attól függ kinek a szemszögéből nézzük, én pedig azzal voltam, aki végül "vesztett". Meg eleve nem szeretnék tucat könyvet gyártani. Szóval még érlelem magamban az élményeket, gyűjtögetem az ötleteket és majd egyszer. Már elismert újságíróként.;)

A hétvégémet tanulással fogom tölteni, most lazítok, hogy legyen erőm. csak az a baj, hogy süt a nap, csicseregnek a madarak, hív a természet... Nem nyáladzzom, de tényleg.:) Szívem szerint kiszaladnék a Margit-szigetre, csak ott biztosan nem tanulnék, hanem sétálgatnék, vattacukorral ragacsoznám össze magam, meg napoznék. Minden esetre biztos, hogy még kevesebb energiám és kedvem lenne az egészhez, mint így. Úgy fest, nem én leszek a 13. a kémia vizsgán, túl sokan találták ki, hogy ez a szerencse számuk. A problémám csak az, hogy én eddig minden vizsgán 13. voltam és szerencsét is hozott. Vagy nem, de azért hittem benne, hogy ettől jó lesz, és valószínűleg ez a hit segített is. Próbálom most meggyőzni magam, hogy ennek nincs jelentősége, nekem Istenben kell hinnem és abban, hogy ott is segíteni fog, csak hát nehéz elszakadni a babonáktól... 5.ben, az első vizsgán (ez magyar volt) 13. voltam, akkor még csak ilyen játékból, hogy na, hát enyém ez a szám, aztán kihúztam a 13. tételt, az egyetlen olyat, amiről azt hittem, nem tudom, ugyanis nem dolgoztam ki. Csakhogy épp ezért valamikor a vizsga előtt, és még azelőtt, hogy valaki ellopta volna a kidolgozott tételeket tartalmazó füzetemet, Kálmán megnézte és mivel ez nem volt kidolgozva, megbeszéltük. Amikor a vizsgán kellett beszélnem, előjöttek a dolgok amiket mondott. 3 vers összehasonlítása volt a feladat és persze költői eszközök stb. Akkor rögzült belém az alliteráció fogalma, és Babits Bihály gúnyneve is.:) Idén kénytelen vagyok eltekinteni az előző évek 13ashoz köthető szerencséitől. Semmi kedvem megküzdeni az Andrissal, Anettel, talán Niki is 13as akart lenni... Tavaly megtettem, előtte is, de mostanra én már levagyok fáradva teljesen ilyenekhez. Nem megyek ölre egy hülye sorszám miatt. Mondjuk Andrist elég könnyű volt lekenyerezni (szó szerint) 6.ban, ahhoz, hogy én legyek a 13 a vizsgákon. Vettem neki egy szendvicset és ennyi volt. Valószínűleg komolyan kötődik a számhoz... Anett meg tök mindegy, mert úgyis összekamuzna magának egy egész élettörténetet, ami a 13asra épül... Na mindegy, nem ragzom tovább, meg nem is gonoszkodom.

Az idegesít a legjobban ebben az időszakban, hogy nincs időm olvasni. Amikor olvasok, bűntudatom van, mert tanulnom kéne. Amikor tanulok, nem tudok figyelni rendesen, mert olvasni akarok... Olyankor a legjobb az olvasás, mikor bkv-zom, mert az végülis nem a tanulásból lopott idő. Csak van, hogy azt meg az emberek lopják el tőlem, akik nem veszik észre, hogy nincs szükségem a társaságukra arra a 8 megállóra amit villamossal jövök, mert tökéletesen érzem magam a könyvem társaságában is. Mennyire tapintatlanok az emberek... Grr. Anyám elkezdte ebédnél nyomni, hogy szegény Gyurikáék, 2.osok és még mindig mennyit kell tanuljanak, pedig itt a nyár, és hagyni kéne őket játszani, nem házit írni... Mondom minket is. De hogy mi nagyok vagyunk, készülnünk kell az életre, stb. A kicsiknek meg milyen rossz, hogy tanulniuk kell a napsütésben. Mondtam neki, hogy miért, nekünk nem süt a nap? Komolyan. Szerintem a tanárok sem veszik észre ezt. 5.ben ilyenkor azért már jóformán semmit nem csináltunk, azon túl, hogy készültünk a vizsgára (akkor csak egy volt). Kint voltunk rengeteget az udvaron, szabadfoglalkoztunk stb. Most meg tz-ék, a vizsgák tanítási napokon... Áhh. A másik meg, hogy ha már a vizsgák miatt eleve nincs szabad időnk jóformán, akkor legalább ne terheljenek már plusz dogákkal, ilyen olyan felelésekkel, hisz jól tudják, hogy 9 nap múlva töri vizsga... Ráadásul most nincs vizsga szünetünk. De készüljünk óráról órára ugyanúgy, mint máskor év közben, amikor semmi más extra nem volt elöttünk. Semmi gond, tényleg, tankötelesek vagyunk és gyerekekként az a feladatunk, hogy tanuljunk. Ahham. Köszönjük. Szerintem mondtam már, hogy el van baszva a rendszer. Ezen a ponton is. Sok hülye aki ezt így kitalálta... Eleve nem tudom miért kell olyan dolgokat tanulnom, amik nem érdekelnek, nem fogom használni őket és csak vannak. Pl fizika. Kizárólag arra jó, hogy rontsa az átlagom. Na jó. Most pont nem, mert 4re állok belőle, de általában igen. És persze, kell valami fogalmunk legyen a gravitációról, stb, de konkrétan azt sem tudom, most mit tanulunk. Illetve a fény, de ennyi. És nem én vagyok az egyetlen, aki fölöslegesnek tartja. Nem csak azért, mert jajj tanulni kell, hanem, mert ebből nekem semmi hasznom. Tanulják azok, akik errefelé akarnak tovább menni. Mérnők, ilyenek. De ne én, aki 100%ig humán beállítottságú vagyok. Egyébként ugyanígy nem látom értelmét a mateknak sem, csak belátom, hogy abból elég sok minden kell a hétköznapi élethez is. Mondjuk az én 2es átlagommal... Ha annyira kell, akkor én nem tudom, éhen halok. Most mondjuk egészen biztosan nem, mert csinált nekem anyukám csoki pudingot... És ugyan megígértem a nővéremnek, meg magamnak is, hogy nem tömöm magam ilyenekkel, mert nem akarok narancsbőrt, mert hízni nem hízok, az nem fenyeget, de egyszerűen most kell. Majd holnaptól egézségesen fogok élni. Meg testtudatosan.:D

Jájj, jájj. Patti feljött, úgy tűnik most lelkisegély szolgálatot fogok nyújtani, úgyhogy most ezt itt hagyom. csáó

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.