Na még 1 Jodi Picoult.

Jodi Picoult: Elrabolt az apám

A harmincéves Cordelia Hopkins életében látszólag minden nagyon rendben: imádott apja nagy szeretetben nevelte fel, szép kislánya, elbűvölő vőlegénye van, a munkájában -amely eltűnt személyek felkutatásából áll- rendkívül sikeres. Egy elfeledett emlékkép felbukkanása miatt azonban egy pillanat alatt mindez összeomlik: feltárul az eltitkolt múlt; kiderül, hogy semmi sem úgy igaz, ahogy ő azt addig hitte. Anyja mégsem halt meg évtizedekkel ezelőtt autóbalesetben. Apja elrabolta őt, megváltoztatta a családi nevüket, lakóhelyüket, s átírta egész addigi életüket.

Amikor először találkoztam a regénnyel nem akartam elolvasni, mert hát nem is tudom. Egyszerűen nem volt szimpi. Aztán mikor másodszor belefutottam, akkor a könyvtárban, úgy döntöttem, hogy mégis. És jó döntés volt. Nem hozza ugyanazt az izgalmat, mint A nővérem húga c. könyve, de azt azt hiszem nem is lehetne überelni. Nekem a vége annyira nem tetszett, de ez csak az én hibám. Az Andrew (apja) szemszögéből írt részek különösen jók, rengeteget megtudunk a börtön beli életről. Érdekes téma, nehéz eldönteni ki a jó és ki a rossz, és nekem nem is sikerült. 10/9 :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.