Meg Mikulás is volt. Ennek örömére pénteken átmentünk Ausztriába. Tegnap jöttünk haza. Egyszerűen nincs kedvem erről írni. Nem azért, mert nem volt jó, hanem mert semmihez nincs kedvem kedvem van. 

A bioszom 3 lett, ez csak azért jó, mert 1ig tanultam. De nem túlzottan érdekel. A német 5, úgyhogy ezzel mentesítem magam. Írtunk ma fizikát, kifejezetten vicces volt. A magyar dogát nem kaptuk még vissza, jobb is. Szerdán írunk matekból, pénteken kémiából. Ez a hét reál tantárgyas szivatásokkal fog eltelni...

14 nap múlva 16 leszek. Erről nincs mit írni. Majd ha bekövetkezett, írok. Minden esetre ahhoz sincs kedvem. Elvagyok a 15 évemmel is. 

2 hét és karácsony. Semmilyen szinten nincs  karácsonyi hangulatom. Kísért a tavalyi szelleme. Annyira borzalmas volt, hogy nem tudok arra gondolni, ez jó lesz. Meg ahogy közeledik, bizonyossá is kezd válni, hogy szörnyű lesz. Az ajándékokkal sehol nem vagyok, és kedvem sincs utánuk mászkálni, vagy kreatívnak lenni, ami nem vagyok. Nem akarok tömeget, hülye karácsonyi dalokat, óriás reklámokat, hogy ezt vedd meg, meg azt... Az egész hercehurcához semmi kedvem. Semmihez semmi kedvem.:P 

Széttörtem egy tükröt. Csak azért nem ijesztett meg a dolog, mert ez eddiginél aligha lehetek szerencsétlenebb, bár erre némileg rácáfolnak az elmúlt napok.:P Köddé fogok válni, beleveszek a semmibe. Néha azon gondolkozom, hogy én vagyok hülye, vagy mindenki más? De azt hiszem, a kényszerzubbony igazából rám vár. 

Már pötyögni sincs se kedvem, se energiám. Hová lett az a frissült hangulat amiben voltam szünet után? Na majd az új évben... Áhh. Már nem bízom abban, hogy egyszer helyre áll a lelki egyensúlyom. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.