Pár napja azt ünnepeltük Pattival, hogy több, mint 1 éve legjobb barátnők vagyunk. (Többé kevésbé.)

Meglepődik bárki, aki követte az életem, hogy most ez is elszállt? Épp erősen koncentrálok, hogy ne boruljak ki. Hogy minek írok most ide, mikor vélhetően elfogja olvasni? Talán épp azért. Egy ideig úgysem beszélünk... Mert

Változtam. Ez a mániája mindig mindenkinek... Én változom. Biztosan... Ha annyiszor változtam volna, ahányszor ezt a fejemhez vágták, már hihetetlen személyiség lennék... És legfőképpen, semmi közöm nem lenne ahhoz az emberhez aki 5 éve voltam. Amikor 11 éves voltam... Ami alatt ugye eleve változik az ember... Annyit amennyit. De még mindig nagyon sokban az vagyok. De nyílván másképp, hisz az évek hozzák... De ennyi. Miért van az, hogy évek távlatából olvasva vissza a naplóim, nem tűnik fel változás? Mikor pedig elvileg megtörtént... Csak én nem látom? Vagy könnyebb rám fogni, erre fogni ha valami nem jó...

Egyszer nem fogadtam el, hogy változott... Azt hiszem ezer éve volt. Na akkor tényleg más voltam. Sok mindenben. De az 1 elvarázsolt világ volt. Most visszakapom? Vagy mi? Miben lettem más? Megvédem a barátaim? Néha próbálok 1 kicsit normális lenni? Amikor már fáradt vagyok? Belefáradva mindenbe... És? Attól én még ugyanaz vagyok. És más miért nem vette észre, hogy nem? Kitalálhatott volna valami jobbat is... 

Éreztem, hogy itt most valami vég féle jön, túl sokat veszekedtünk mostanában. Hogy miért? Mert ilyenek vagyunk. De neki kettős mércéje van. És ez már bosszantott. Fárasztó, ha mindig én vagyok a rossz. Tiszta fejjel mindig visszaolvastam mindent, de akkor sem éreztem, hogy bántó lettem volna. Bennem van a hiba, hogy túl nagyok a határaim? Nem tudom. 

Most nem tudom mi lesz. Nem gondolkozom, és főleg nem sírok. Tanultam sok mindent... És ha ezt a kettőt nem teszem, mindenképp jobb lesz. Csak egyszer kell elengedni magam... Amit nem tehetek meg. Van még valami maradék erőm és előásom azt... Profi vagyok abban, hogy hogyan éljem túl emberek elvesztését. Bár eddig nem sikerült erősnek maradni, de egyszer el kell kezdeni... Még ha ez most üt is. 

Azt hiszem ez nem a megfelelő alkalom és állapot ahhoz, hogy a pénteki buliról írjak... Qurva jó volt, de ennyit tudok. Talán ez azért van... Kaptam valami jót, most kellett valami rossz. Ami persze nem = a jóval, mert sokkal rosszabb, mint az jó volt... De ez így működik. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.