Csak legyen már vége... Az sem érdekel, ha az egész nyarat a plafonom ágyról való tanulmányozásával kell töltenem, de legyen vége. Magyar tételek. Matek tételek. Most kémia tz, egy szót nem értek az egészből, de most jött a felismerés, hogy az egyik olyan anyagrész is benne van, amiből 5re feleltem... Ami nem sokat segít rajtam, mert vagy fél évszázada volt. Egyébként, még magyar fogalmazás is kell. Milyennek látom Brutust. Semmilyennek... Összehoztam 1 A/5ös oldalt, ill, valamivel többet, de ez semmi. Ráadásul az egész a fogalmazás közepe kellene legyen. (Szeretem normálisan felépíteni a dolgokat, nem egyből a közepébe. Ez pedig az.) Nem mellesleg, 10 óra lesz mindjárt... Ilyenkor kissé frusztrált tudok lenni.

És egyébként minden más is szar... Na jó, nem. De a NAGY kapcsolat befuccsolt, nekem pedig holnap véget kell vetni ennek, frászom van az egésztől. Egyszer kifejtegetem ezt a dolgot, mert nem ilyen egyszerű... A bűntudatba bele lehet halni úúgy amúgy? Mert akkor kétségtelenül szükségtelen sertésinfluenzával hazatérni Izraelből, úgyis elemésztem magam. Ilyenkor csak pislogok felfele és azt kérdezem, miért nem lehet minden NORMÁLIS körülöttem. Vagy én... Végülis, itt csak velem van a gond. És nagyon szép, hogy mindent vissza tudok vezetni valamire, hogy megvannak az ok-okozati összefüggések, képes vagyok kielemezni magam... De ezzel annyit érek, hogy nem kell pszichológussal szöszölnöm.:P Coming soon: The next one year... Jut eszembe, külön angol háziaim is vannak. Megyek és felakasztom magam... De az egyetlen hely ahová tehetném az igencsak hajlékony karnisom... Valószínűleg előbb avanzsálna ugró bottá (az az izé hajlik úgy, amivel nagy szivacsra ugranak... Atlétikai sportokban jó vagyok. De még az sem biztos, hogy ez az.:P), minthogy én egyáltalán elgondolkozhatnék azon, hogy most meghalok e. (És jönne a válasz, hogy nem.)

Holnap reggel kávézok Gergővel, ami 2 okból csodálatos. Egyrészt, sokkal korábban kell kelni, így az eleve minimális alvásidőm a túlélési szint alá csökken (újabb lehetőség a halálra), másrészt Gergővel kezdeni a napot... Néha roppant fárasztó. De egyébként mostanában ő adja azt a vidámságot, ami összetart. Csak ránézek a mindig vörös fejére a kék szemeivel és jó kedvem lesz. Kedden majdnem leestem a székről latinon, annyit röhögtünk. Betegesen hülyék tudunk lenni, csak néznek ránk a körülöttünk lévők, hogy ez hogy jött mégis. Hiányzott az óriáscsecsemőm az elmúlt 2 évben. Most nem tartok tőle, hogy felborulna ez a rend, de persze mindig meg vagyok hazudtolva az élet által.:P De talán az elmúlt pár hónap alatt sikerült stabilizálni és helyes mederbe rakni a barátságunk, és ez mostmár nem lesz olyan illékony, mint az eddigi (újra)próbálkozások. De mivel ez már hosszabb idő volt, így gondolom az a fázis elmúlt. 

És most, megpróbálok még valamit tanulni. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.