Megint egy. Életem 10. iskolai évzárója. (És jövőre leszek 10.-es. Haha.) És, hogy mit gondolok róla?

Az ég világon semmit. Magáról a dologról. Teljesen a megszokott volt, ugyanolyan halál unalmas, mint minden évben. A legrosszabb a díjak átadása, mert minden évben tudatosul bennem, hogy már MEGINT nem hagytam nyomot magamról az iskolában. Max a padba ragasztott rágóimmal és padfirkákkal, de szerintem nyáron lemossák.:P

Most ez tök spontán, bevillant szerencsétlen sorsú sulinaptáram képe, ami kitudja melyik elvetemült osztálytársam szobályában, esetleg kukájában talált új otthonra... Igazából érdekes olvasmány. Egyrészt, mert benne vannak a tömör és vicces kis napi összefoglalóim (szeretek ilyeneket csinálni. Kiemelni valamit a napból és ironizálni.), rengeteg dolog rólam, a depressziós gondolataim, a szerelmes, és stb stb, (egyébként szerintem ezek a legérdekesebbek) meg a mindenféle zenei és egyéb idézetem ami úgy passzolt a hangulatomhoz. Meg az idióta rajzaim (rajzolni utoljára úgy 3 éve tudtam...). Szerettem. Érdekes lenne tudni, hogy annak aki elolvassa pozitív vagy negatív irányba mozdul a véleménye rólam. Egyébként, szerintem a fele érthetetlen egy idegen számára, mindig próbáltam kódolni, és amikor különböző mélyésgekben kaparásztam, nem túl érhető gondolatmenetek íródtak. Ami néha itt is látszik, beborultabb pillanatokban. Bár őszintén, a legjobban az őrizte meg a téli hangulatom, de mostmár mindegy.

Megkaptuk a bizonyítványt amit én csak sulin kívül néztem meg majdnemsírógörcsöm közöpette. Elötte adtam oda a Vasadinak a virágot és köszöntem meg az elmúlt 5 évet. Ő mondta, hogy találkozunk még, de aztán megkérdezte mi a baj, mert látszódhatott rajtam, hogy kezdek nem ura lenni az érzelmeimnek. Nagyon nagyon aranyos volt, és ettől mégjobban kiakadtam, mert mi lesz most velem az egyetlen tanár nélkül akiben bíztam, akitől nagyon sokat kaptam és akinél sosem szerettem jobban 1 tanárt sem.  Kinyögtem, hogy semmi csak ez olyan szomorú, amivel igazából nem mondtam el mit is érzek, de éreztem, hogy bőgni fogok és úgy láttam ha bőgök ő is fog, úgyhogy elköszöntem, és felnyomtam ma másodszor önálló életre kelt szemeimre a napszemüvegem. Így vágtattam ki a suliból, csak néhányan néztek hülyének, Zsuzsi meg jól szórakozott rajta, merthogy milyen aranyos vagyok. Nyílván szórakoztató így látni, mert uralkodni szoktam magamon... Végre egy kis gyengeség.:P Bőgtem egyet, nem látványosan, hála a napszemüvegnek (és megint áldom azt aki kitalálta) és elindultam. de éreztem, hogy így nem szállhatok villamosra, úgyhogy egy hosszú villamosmegállónyit sétáltam, közben bőgtem még, aztán rágyújtottam de nem esett jól, elnyomtam és aztán felszálltam a villamosra. Központban le, vettem csokit és szívószálas üditőt, piros vitatigrist akartam, de nem volt. És hazavergődtem. Furcsa volt ez a délután így, mintha nem is én lettem volna. Egyrészt sosem engedem így el magam, hogy csak menjek és bőgjek, másrészt nem vagyok az a spontán cselekvő típus. Ezen gondolkoztam nemrég, hogy igen, hülye vagyok meg minden, de sosem voltam képes pusztán egy ötlettől vezérelve cselekedni, nekem mindig mindent előre be kell tervezni és rávenni magam, hogy akarjam is azt a dolgot. Most meg mentem, sétáltam aztán cigi pedig egyedül sosem szoktam, egyszerűen csak jött. Aztán az, hogy leszálltam a villamosról. Hihetetlen nevetségesen hangzik, de néha gondolkozom, hogy leszálljak, ne szálljak, és inkább maradok, mert az egyszerűbb. Boltba pláne nem megyek be csak úgy soha, valahogy nem. Pláne nem napszemüveggel a fejemen, mert az mégis hogy néz ki. (Ma már többször nem írom le ezt a szót.:P) Ezek hétköznapi dolgok, és nem tűnhetnek érdekesnek, de én ismerem magam épp ezért érdekesek. Mert egyáltalán nem vagyok ilyen. Vajon most változott valami, vagy csak bekattantam egy kicsit? 

Azt hiszem felvoltam húzva, mint a hülye gyerekjátékok amiket fel kell húzni, zizegnek egy ideig aztán megállnak. Megvolt a löketem az évre. Ennyi időre voltam felhúzva. Néha kezdett fogyni, akkor ott fenn, a nagy tréfacsináló (Áprilisi boszorkány- jó könyv!) húzott rajtam egy kicsit és nagyobb lendülettel tudtam menni, de mostanra teljesen elfogyott és ez ijesztő. Nem érzem, hogy bármit képes lennék még tenni. Csak lenni akarok. Vagy, még azt sem.

Gergővel pedig összevesztem vagy mi, mert halvány elképzelésem sincs róla, hogy mind, de megsértődött. Az egyik lehetőség, hogy az a baja, hogy nem megyek a buliba. De akkor leszophatja magát (elnézést, nagyon trágár vagyok, de néha egyszerűen csak muszáj), mert ezen nem sértődhet meg. Nem ő szabja meg mikor hol legyek. (Hál Istennek.) És a legutóbbi vádjával (tudniillik, hazudtam. Holott nem, csak az agya, mint a lyukas zokni... És SOSEM hazudok, ha nem életbevágó. Rájöttem, hogy már anyámnak sem. Olyan igazat mondtam most neki, hogy még én is megdöbbentem.:P) illetve ezzel egy kicsit bepipultam. És tudom, hogy ezt elfogja olvasni, bár az eddigiek leírása közben eszembe sem jutott, de leszarom. El kellene gondolkozni. Nem tartozom a világon semmivel, ott a puszta barátságom amit el lehet fogadni, vagy dobni, ez senkinek sem erőszak, ha elfogadja akkor kapja ami ezzel jár. A hülyeségeim, de a szeretetem is. De ennyi. Nincsenek elvárások, igények, SZABÁLYOk. Stb. Daninál az első minusz akkor jött, mikor elkezdte, hogy ha füveznék... Bláblá. Azt csinálok amit akarok. El lehet mondani, hogy szerintem ezt kéne, normálisan, de nem parancs. Vagy még csak szinoníma sem. Ha nekem nincs kedvem bulizni, akkor nincs. Köze? Hiányzom? Lehet velem találkozni különböző napok különböző napszakaiban. Ha programom van, de 1 héten neki csak akkor jó, oké, átteszem, mert megértem, hogy neki csak akkor jó. Kompromisszumkész vagyok. De nem kérek semmilyen hisztiből. Mert Gyurival vagyok, mert itt vagy ott vagyok. Nem tök mindegy, hol vagyok? Élem a saját életem. Nem tudom elviselni az ilyet. Vagy ha az a gond, hogy elviharzottam, hát Uram bocsá', kiborultam. Nem fogok megállni és két orrfújás között elcsevegni arról, milyen lett a bizije. Valahogy nem érdekelt. Kicsit fontosabb mosst nekem az, hogy nincs több imádott magyar, helyette jön az Asztalos, akinél határozottan a csak rosszat, vagy semmit elv érvényesül, ha van ilyen...:P Vagyis jót még nem hallottam róla. Szóval aggasztó, hogy az egyetlen fontos tantárgyból a tanárom olyan lesz, akit valószínűleg utálni fogok, én is. ésatöbbiésatöbbi. Jobb ötletem nincs. Persze duzzoghat még azon is, hogy Gyuri a barátom, de ez meg aztán a legkevésbé sem izgat, mert akkoris a barátom és kész. És jobb, mint ő. Oké, ez volt felfokozott idegállapotom dühöngése. Ezen kívül, nem akarok még mindig összeveszni vele, de ha hisztis picsa lesz, akkor nem érdekel. Se energiám, se kedvem békítgetni. Szeretem, tényleg, de nem a toleranciámról vagyok híres. Nem vagyok zsákbamacska, tudhatja milyen vagyok, nem tudom mit vár. Erről ennyit.

Oh Jézusom. ,,Kyle akit megőrjített Edii iránti nyughatatlan imádata" Edward. A neve Edward. (És nem érdekel ez mennyire beteges.) Mééééééééééééért vannak ilyen emberek??????? Patti!!!!!!!!!!!!!!!!! Ments ki a hülyék sivatagából. Legalább virtuálisan. Váááá. (természetesen ez Niki.)

A Forma1 szétszakad. Olvasható ez sok szép címoldalon. Hogy erről mit is mondjak. Az idényben nem postoltam még tudtommal forma1ről, az az igazság, hogy a Ferrari hátrakerülésével az izgalmak számomra jócskán csökkentek, és nem vagyok hajlandó Buttont éltetni, ezért nem írogattam erről. Most nem fogom fejtegetni, mennyire nevetséges az egész helyzet ami kialakult. Az alaphelyzet. Ez a Brawn GP elöl, a nagyok hátul. Ilyen véleményeket, és persze az ellenvéleményeket is számtalan helyen el lehet olvasni, külön az enyém nem érdekes. Arról azért mégis muszáj pár szót ejtenem, hogy vajon ezt Max Mosley mégis hogyan gondolta ki? Oké, hogy ördögi agya van, oké, hogy diktátornak született, és oké, hogy akkor is és akkor is övé a hatalom, de ezt mégis hogy? Tönkretenni valamit amiért keményen megdolgoztak... Nem látom az ésszerűségét. És azt sem értem, továbbra sem, hogy ilyenkor Mr. Ecclestone vajh merre jár? Tudom, tárgyaltak másfél órát. Tudom, hogy ő igazán nem szeretné, ha a dolgok lezajlanának azon a módon, amerre haladnak. De miért nem tett semmit akkor, amikor Mosley és a FOTA között ilyen kényessé kezdett válni a helyzet? Hihetetlen. És kinek lesz jó, ha széthullik az egész? Lesz egy forma1nek nevezett, de ténylegesen cirkusszá avanzsált sorozat (és egyébként effelé halad az idei idény is egy ideje...) teli középszer pilótákkal és középszer csapatokkal. Ennek a forma1-nek nem lesz múltja, ez nem köthető össze ezzel a közel 60 évvel, mert NEM az lesz. Nem a legjobbak versenye. A legjobbak szépen csinálnak egy új sorozatot, aminek meg szintén hiányozni fog a múltja, hiába a neves, nagy csapatok. Ha megcsinálják. De egyelőre ennek még jogi akadályai is vannak, úgyhogy pár évig mindenképp nélkülöznünk kell a nagyokat, márha tényleg itt a vége. Nézhetjük majd, ahogy mindenféle no name csapat (Epsilon, haha. Mi, ki, mikor, miért?) harcolgat. Persze, csak a kocsik színe, pilótája, csapatuk változik. Lehetne ugyanolyannak tekinteni. Legalábbis a diktátor marad. De azért ez nem ugyanaz. Lehet, hogy csak én vagyok betegesen megrögzött, de 60 év az 60 év és nem lehet kukába dobni. Egyébként, az is érdekelne, Mosley miért ragaszkodik annyira a hülyeségeihez, miközben az új csapatok is sorra mondják vissza a jövő évi nevezést... 

Nem értem. Az emberi hülyeség határtalan, megint csak. Fájni fog, ha ennyi volt. 

Egyébként, jobb lett az évvégim, mint számoltam, de nem mérvadó. Irodalomból is megvan az 5, amitől újabb bőgés jött rám, mert pontosan tudom, hogy nem érdemlem meg, a legkevésbé sem. Ha 4es lennék, akkor meg azért bőgtem volna, hát ördögi kör. 

Jut szembe, odáig nem jutottam el, hogy ez az évzáró 1 évvel megint csak közelebb vitt a véghez... Még 3 év. És örülhetek annak a plusz egynek. Lehet, mégis megkéne bukni egyszer...

 Update: Elfelejtettem.:P Nem azért, mert ő az abszolút favoritom, de Raikkönen ragadta meg a lényeget a dolgokban megint legjobban. (Nyílván nagy gyakorlata van benne.:P:))

"Természetesen szomorú ezt látni. Ennek már nincs köze a sporthoz, ez inkább politika, és sokkal inkább egymás ellen harcoló egókról van szó. Mindez valójában már nem a Forma-1-ről szól, hanem arról, hogy ki fog nyerni, és ki veszít"- idézte az autosport.com Räikkönent, aki a Brit Nagydíj helyszínén nyilatkozott pénteken. "Szomorú, de ez így megy, és meglátjuk, hogy mi történik. Nem tudom, hogy mi lesz, vagy hogy hol fogunk versenyezni, de előbb fejezzük be ezt az évet, aztán többet tudunk majd a következő esztendőről."

"Az biztos, hogy azt akarjuk, a legjobb pilóták és a legjobb csapatok legyenek ugyanabban a bajnokságban. Valójában ez az, amiről a Forma-1 szól. Biztos, hogy jövőre valahol versenyezni fogunk, de azt nem tudom, hogy hol"- tette hozzá a 2007-es világbajnok, aki korábban már támogatásáról biztosította a Ferrarit.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.