Hogy a faszkivan. Már elnézést. (de még benne vagyok a napi 10ben. És jelentem, mostanában határozottan keveset beszélek csúnyán.) Hosszas nehézségek után eljutottam oda, hogy dolgozzak, és lehet, hogy számomra ez nem az eszményi hely, de igazából elég jó, és én amúgy sem szeretem a változásokat. Ha már muszáj, akkor legyen, de, hogy egymás után több... Na nem. Anyámnak nem tetszik a munka, elsírta bánatát a nagybátyámnak akiről kiderült, hogy van egy ismerőse aki diákmunkákkal is foglalkozik. Jee. Én pedig hívjam fel, hátha van valami több pénz, kevesebb meló ajánlata. De engem igazából hidegen hagy. Nekem jó ez így, nehezen, de sikerült elmenni és nem meghalni, hogy idegenek... Nem akarok új helyet, új embereket és új ügyintézést.:P De most anyám azt akarja, hogy hívjam föl, nagybátyám meg hülyének néz, ha nem teszem.:P Ha már olyat játszom, hogy felnőttem, akkor ne száljanak már be a ténylegesen felnőttek... Nem tudom mit csináljak.:P Persze felhívhatnám, de azért sem rajongok, ha idegeneket kell felhívnom (bár lehet, hogy ismerem, a keresztnevével találkoztam már élőben nagybátyám által, de ez semmit nem jelent) legalábbis, ha nem tudom, hogy tegezzem, magázzam és mit is mondjak.:P Ja, nővérem miatt is kéne egyet telefonálni, és intézkedni és fujj, miért nem lehet engem békén hagyni???????????????  

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.