Várom, hogy betöltsön angolul az A walk to rememberm vagyis a Séta a múltba. Mert nekem van ilyen beteges szokásom, hogy amiért rajongok azt minden módon, minden mennyiségben.:P 

Igazából csak egy aranyos kis dolgot akarok elmesélni. Egy ideje már itthon voltam, mikor anyámnak egyszercsak eszébe jutott, hogy kaptam 2 doboz vas tartalmú vitamint. És lerakott 1 gyógyszeresdobozt a földre. Én meg jobb dolgom nem lévén, rávetetettem magam (mostanában rákattantam a vastartalmú dolgokra eleve, mert minimálisan, de elkezdett hullani a hajam és ha esetleg ez folytatódik, még vérképet is hajlandó vagyok csináltatni- ami ugye azzal jár, hogy orvoshoz kell mennem, de hát néha felül kell emelkedni magamon). Kissé furcsállottam, hogy kapszula formában van, amikor pedig anyám közölte, hogy rágni kell, még el is borzadtam, de egy vállvonás kíséretében végül beraktam a számba és elkezdtem rágni. De csak ezután osztottam meg anyámmal a kérdést, hogy mióta raknak kapszulába vitamint. Mire ő is furán nézett. Aztán mondtam, hogy egészen érdekes élmény, ahogy a műanyagnak tűnő anyag semmivé válik a számban. Akkor felkiáltott, hogy melyik dobozból vettem ki, és, mint a röhögőgörcse közti szünetekből kivettem, sikerült a visszér elleni gyógyszerét elrágnom. (Elpattant pár hajszálér a lábában, bár ez nem 100%os diagnózis- nem azért, mert én állapítottam meg, ő volt, hanem, mert orvos nem látta. Esetében szorgalmazom, hogy menjen orvoshoz, egész más őt küldeni, mint magamat.) Utána megkaptam a rendeset, de nem sokat segített a hangulatomon, hogy csoki ízzel próbálták elviselhetővé tenni a vas ízét. Nem igazán kompatibilis. Az egész eset arra emlékeztetett, amikor még a régi lakásunkban belemarkoltam egy reszelt sajtra emlékeztető, nájlonban lévő valamibe és a számba tömtem. Gondolkozás nélkül. (Bár csodálkoztam, mióta halmozunk mi reszelt sajtot) Aztán, mikor az íz közel sem volt tejtermékszerű, megnéztem, mit írtak a zacsira. Tapétaragasztó volt. (és ezt nem 8 évesen csináltam...) Szóval, úgy tűnik van valamiféle tehetségem a teljesen testidegen anyagok szervezetembe juttatásában. Ez talán olyan hagyomány, mint a tűz... Unokahugom 2. szülinapját ünnepeltük múlt héten. Jó hangulat volt (bár a nagybátyámat lelombozta antialkoholizmusra utaló viselkedésem- csak 1 koktélt ittam, ami igen meglepő volt, még magam számára is, és a további alkohol amihez legközelebb kerültem, az az a pohár koktél volt, amit magamra öntöttem, és még csak nem is az enyém volt...) Jöttek a szúnyogok is, erre Tóni (nagybátyám felesége) bevetette a titkos fegyvert, művészien tekergőző füstölőket aggatott a napernyőkre. A kis fém rudakra. Amivel addig semmi gond nem volt (olyannyira, hogy a szúnyogok vígan szívtáka  vérünket), míg anyám észre nem vette, hogy a füst a napernyő tetejéből jön, erős tűz kíséretében, de nekem például beletellt pár másodperbe, hogy felfogjam, valami olyat látok aminek nem kéne ott lenni. Anyám erősebb lélekjelenlétről tanúbizonyságot téve egy szalvétával csapott le az ádáz lángokra, sikertelenül. Egy jó családi ismerősünk (akié a koktél is volt...) az unokahugom kisvödrében lévő vizet próbálta felfelé önteni (ájj, az a jó öreg gracitáció...), nem kell mondanom, hogy a meg nem ivott koktéljának szelleme bosszút állt, így hasonlóan hozzám, ő is ázottan folytatta a "partyt". Aztán próbálkoztak még sokmindennel az oltás érdekében, végül nagybátyám oldotta meg a kritikus helyzetet, leverte és eltaposta a füsölőt. Khmm, a művésziességéből nem sok maradt. Karácsonykor anyám a fát gyújtotta fel, mert ismeretlen indittatásból a gyertyákat közvetlen az ágak alá helyezte el... Előbb a szagot vettük észre, és csak utána, hogy egy ág lángokban áll. De lehetett volna rosszabb is.:P Én csak a kedvenc pokrócom égettem meg egyszer füstölővel, de már egész rég volt, kár róla beszélni... De azért nem is tudom, dobogó esélyesként neveznék a világ legszerencsétlenebb emberét kereső versenyre. Ezeketől függetlenül is. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.