Oké, utálom a telet. Sőt, azt is mondtam, hogy a havat is. 
De én a havat szeretem.
Csak már nem lehetek gyerek, legalábbis nem a suliudvaron, és nem fetrenghetek a hóban, mint pár éve. 
Most szeretnék lemenni hóangyalokat csinálni, sötétben és csöndben hallgatni, ahogy ropog a talpam alatt a friss hó. Ezt imádja anyukám is. Emlékszem olyan téli estére mikor lementünk kisöcsémet szánkáztatni, mi meg a hó ropogását hallgattuk.:) 
Ez annyira hihetetlenül szép. Csak így van értelme a télnek. Gyűlölöm a hideget, de ha esik a hó az kárpótol. 
Szeretem azt is, hogy ilyenkor nem úgy sötétedik, mint máskor. Mert a hó ugye visszaveri a fényeket... És nem érzem már 3kor, hogy éjszaka van.:P

Szeretném, hogy a tél mindig ilyen legyen. Sok hó, forraltbor, forró tea, sült gesztenye, jóó meleg fűtőtest (imádok nekidőlni mikor nyitva van az ablakom) és sok ilyen kis dolog. 
Tavasszal legyen sok madárcsicsergés, zöldüljön és virágozzon minden és legyen se nem hideg, se nem kánikula. Lehessen kirándulni és örülni a napsütésnek.
Nyáron csak meleg legyen. Viharok nélkül. Sárga, szikrázó és vidám. Stranddal és bódés hamburgerrel.
Ősszel pedig lassan hulljanak le a levelek, legyen sok enyhe őszi nap... És mire az összes levél földet ért, essen a hó. A kopasz fák kiborítanak. 

Most tél van. És most hadd legyek érzelgős. Karácsonykor úgyis csak mindent utálni fogok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.