Gondoltam rég moziztam itthon, többnyire sorozatokat nézek. (A legújabb nekem most a Skins, bár kétséges, végig nézem e. Nem fogott meg. Biztosan vannak korosztályok akiknél teljesül a polgárpukkasztás, de én nem esem bele, ez biztos. Ahhoz, hogy engem megfogjon egy sorozat vagy film, kell a következőkből minimum kettő: jó poénok, mély érzelmek, igazi karakterek, szerelem, szerethető szereplők, egyedi történet, izgalmas képi világ... Amik hirtelen eszembe jutnak. Na most ennél a sorozatnál ez annyira nem teljesül. Fel van magasztalva, legalábbis az első évad nagyon, de talán kétszer ha nevettem- és őszintén, nincs gond a szájgörbületemmel, vagy a felfogóképességemmel- és engem már rég nem érint meg a szex, drog, buli téma. Persze, mindenkinek megvan a maga kis drámája, de nincsenek kellően kidolgozva az én ízlésemnek. Erről ennyit.) 
Szóval, jobb híján a Dear John mellett döntöttem, valamikor olvastam róla egy egész biztató ajánlást, és nem kellett messzire mennem, hogy még egyet találjak, a port.hu-n is olvasható egy... Ezen kívül a nézők véleményei mind elragadtatottak. Elkezdtem nézni, aztán hogy hogy nem, sikerült a 45. perchez tekerni, ahonnan néztem vagy 15 percig, aztán inkább megkerestem az x-et, mert van amit még az én gyomrom sem vesz be... Szirupos, ELCSÉPELT- na ez az. A két főszereplőből pedig épp elég volt ennyit látni ahhoz, hogy tudjam, milyen az, ha valakik színészi képességei tényleg a bambulásig és mosolygásig terjednek... Blöá. 
Inkább külön angol házi...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.