Vagy nem. Őszintén szólva naplót írni sem igen volt időm az elmúlt hónapokban, nem tudom ezt mások hogyan csinálják. Annyira sok dolog történt, hogy napokba telne mindent feleleveníteni. Eltelt a nyár, elkezdődött az utolsó év. A valódi tanulásba még nem kezdtem bele, minden a szalagavató körül forog még. Bár valamiért azt hiszem, addig nem is fog igazán tudatosodni, hogy mennyire kevés időnk is van...

A nyarat hasznosan és tartalmasan töltöttem. Megfelelő mennyiségű alkohol, cigaretta (nem sikerült a hosszabb távú leszokás...), finom ételek, árnyékból napsütés, stb. Sg táboroztunk Bencével és Krissel ami roppant meghatározó volt és ahogy ígérték, életreszóló. Kellően eseménydús ahhoz is, hogy bár csak 10 nap volt, ne lehessen röviden összefoglalni. Másrészt nem biztos, hogy csak így érthető miért jó dolog bekötött szemmel térden kúszni egy rakás undorítóan ragacsos és büdös kajában miközben wc kefével dörzsölik a hátad, vagy minden nap 6 órát törizni, katonásat játszva üvöltözésre ügyeskedni, afrikai hőmérsékletben annak megfelelő páratartalommal vegyített tornateremben ülni, hallgatni, táncolni órákat, pontosnak lenni, vagy nézni ahogy a barátod szopatják nyilvánosan az aszfaltbetyárban, magas kigyúrt emberek ellen párnacsatázni... És a többi. De zseniális volt az egész. Ezért pedig köszönet Pattinak, mert a meggyőzőerő ő volt.:)

Lényegesen eseménytelenebb volt a Jásdon töltött néhány nap, viszont faragtunk körtevárost, sütöttünk szalonnátkrumplit és hagymát "máglyán" miközben a meztelencsigák háborúba kezdtek ellenünk a törzshelyük megbolygatásának okán. Ettünk borzasztó löncshúst, pancsoltunk "vízeséssel" is rendelkező forrásban ahová sziklákat mászva jutottunk el, és előtte még szalmabálákon is ugráltunk. Játszottunk ki vagyok játékot, fene tudja mi a neve. És persze ittunk is, hánytunk is, de néztünk egyszemélyes egész estés Dani produkciót is, amikor megszületett a GYAACZR. Mi Bencével korábban visszatértünk a civilizációba, mert láss csodát, meg lett a nővérem is (bár csak említettem, hogy eltűnt). Nem publikus.

Voltam Romániában is, bár majdnem nem. Same old. Hiányzott Évike, most viszont uncsitesókkal meg nagybácsinénivel voltam, vagyis más volt, mint amikor csak az enyém. Bár így is, úgy is az. Menedék régi időkből.

Ellképesztően sok időt töltöttem Veresen, nyilván. Néztünk sok filmet, tartottunk kertipartit (hamburgeer), újítottunk házat (és én választottam Bence napraforgó szobaszínét), fürdettünk kutyákat, ettünk, ettünk és ettünk- a mustáros, limonchelo-s, korianderes, kicsit borsos, olivás sült sertéshús és a limonchello-s, margarinos, előfőzött majd sütött korianderes és ha jól emlékszem rozmaringos krumpli pedig bekerült azon ételek közé amik életünk során a legfinomabbak voltak. És mi készítettük. Ünnepeltünk 9 hónapot puccosan, csónakáztunk és tartottunk sajtburgeres drága sörös estéket (Hoegaarden a nyertes). Csináltunk parasztos rántottát amit a "maláj" teraszon fogyasztottunk el. Rengeteget kávéztunk. Jelentéktelen részletek, de minden pillanat tökéletes és idilli volt. Nem hiszem, hogy emlékszem mindenre. Bencével egész nyáron együtt voltunk, talán órákra elváltunk, mondjuk kétszer. De összességében 24/24. Így most nehéz a külön töltött idő, pláne a külön alvás. Megszoktam, hogy ott szuszog mellettem, és ha mozgok, utánamnyúl, hogy nehogy ne öleljen.

Még apámnál is voltunk, ahol meglepően jól viselkedtek az ősök, kittűnő vidróckit ettünk. Kivéve, hogy apu odaégette a hagymát...
 

Talán az 1 db csak lányok partiról írtam. Vagy már akkor sem nagyon jelentkeztem? Mindegy. Az is plusz a nyárhoz. Szeretem a külföldiekkel töltött északákat, egészen más. Ezért jó hely az Instant. Is. De a szemben lévő titkos bárba? nem megyek többet azt hiszem, furaa. Vörös bársony? :|

És szerettem a spontán esti kocsmázásokat. Amikor végre együtt volt a banda egy kicsit és informálódtunk. Na ezért nem csak osztálybarátok vagyunk.

Így hát végül is, összefoglaltam a nyaram. Szeretnék néha írni, mert ez jóleső és fontos dolog volt régen. Nem tudom mennyit és hogyan változtam az elmúlt évben, bár kissé félszemélyiséggé váltam azt hiszem. Bencével összenőttünk- ez 1 barátságom rovására ment csak, de az Szecsa önkényes döntése volt az ő saját szükségtelenségéről. Szóval szükségem van némi időre, mire megint annyira tisztában leszek önmagammal, mint a régi, annyira nem szép időkben.
Az egész egy nagy vagy. Vagy éled az életed, vagy csak írod. Nem is a blogolás, ez inkább a naplóírásra vonatkozik. Pedig azt is fel kell göngyölítenem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.