kolibrilina 2007.05.28. 18:31

Szakad az eső

Csodálatos illat áramlik be a szobába. Szeretem az eső illatát. És azt is amikor az idő alkalmazkodik a hangulatomhoz. Most nagyon ilyen. Szeretem az esőt is. Van benne valami nyugtató. Legalábbis rám így hat. Felébreszti az emlékeimet. Ami nem mindig jó, de most bármi jobb a szótlan önmarcangolásnál. A ház elötti elkerített kis rész már megtelt vízzel. Hasonló módon esett az eső egy viharban is. Csak akkor dörgött is-hopp csak emlegetni kellett, már kezdi- és villámlott. A szobám elötti fát sikeresen kitörte az a vihar. Szörnyű volt látni. Szerettem azt a fát, mert többnyire madarak tanyáztak rajta. No meg a nyári nagymeleg betolakszik a szobámba a déli fekvése miatt, de a fa valamelyest gátolta ezt. Mostmár nincs. Kivágták az eső után megmaradt részét is. Apukám szerint kihajtott volna, mert olyan fajta volt, de valaki értelmes ember különböző festékeket fújt rá. Azt hiszem többé nem növeszt ágakat. Vége az esőnek. Ez nem tartott sokáig. Dörögni még dörög. Nem tudom mit kezdjek magammal. Miért fáj, miért fél szorít itt benn a szív? A lelkem miért remeg, hogy minden, minden tönkremegy... Nem fogom mutatni az osztályban, hogy mennyire magam alatt vagyok. Nem bírom ha az emberek látják, hogy gyenge vagyok. Nem akarok gyenge lenni. Mindig visszatudtam fogni az érzéseim feltörését. 5.ben, mikor álltam az öltözőben és hallgattam az osztálytársaim beszólásait, folytogatott a sírás. De nem látszott rajtam semmi. Hallgattam. Tudok tűrni. Most is fogok. Nem hisztizek többet. Megfordult a fejemben, hogy direkt csinája ez a csaj a kiírásait. Azt hiszem sejti, hogy még mindig szeretem... Hisz ismer valamennyire. Anyira legalábbis, hogy tudja, hogy nem tudom elfelejteni. Volt egy kiírása nemrég: olyan vagyok mint az istenek. sosem veszítek. Szóval ha tudná, hogy érzem magam azt hiszem elégttelt érezne. Mindig ellenségek voltunk. Ez sosem fog változni. Ha kibékülünk akkor bírjuk jó esetben 2 hétig. Nem bírom elviselni a személyiségét. Ó jesszusom, de szánalmas vagyok. Itt ecsetelem, hogy mennyire utálom meg hasonlók... Engem is sokan utálnak. De nem érdekel. Szívük joga. Kivéve ha ok nélkül teszik. Mondjuk, csináltam olyan dolgokat amik miatt nem csoda, ha utálnak. Bár a köcsög korszakom elmúlt. Mondjuk... Ok nélkül senkit nem szivatok. De eltértem a témától, különben is tiszta hülye vagyok, abba hagyom. Azt sem tudom mit beszélek. Az ujjaim maguktól gépelnek, én csak így itt vagyok. Fél óra és kezdődik a sárkány fia. Csodás. Semmi kedvem filmet nézni. Főleg nem vmi szerelmes szart.

A bejegyzés trackback címe:

https://kolibrilina.blog.hu/api/trackback/id/tr8388344

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása