kolibrilina 2007.08.01. 12:56

Unalmamban

Rákattantam a HP-re. Tegnap este végig olvastam a neten fent lévő 19 lefordított fejezetet a 7ből. Naggyon jó. Várom a februárt is, mert azért rendes fordításban biztos jobb lesz. Viszont örömmel jelentem, hogy bizonyos szempontból már normális vagyok. Ugyanis eddig ugye vártam a suli kezdést, amit normális ember nem vár. Mostmár én sem, mert amíg nincs suli nézhetek Vad angyalt:D XD No comment.:D Virivel talizok szombaton elvileg. Mert most unokatesóinál van. Tegnap befejeztük az ajtók festését anyámmal. Szép lett. Igazából én festettem...:D Merthát én ilyen ezermester vagyok. Csomó dolgom lenne, de nincs kedvem semmihez így. Elvagyok itt gép elött. Rendet kéne raknom a szobámban, selejtezni kéne a ruháim, mert lassan kiesnek a szekrényből... Biztos van valami ami már nem jó. Van egy böhöm nagy szekrényem, ami a szobám 10 nm-éből úgy 1 és felet kitesz. A szekrény negyedét kacatok, a maradék igen nagy helyet meg a ruháim foglalják el. Rengeteg ruhám van. Kis top, hosszabb top, rövid ujjú póló, hosszu ujjú, rövid gatya, short, hosszabb gatya, halász gatya, hosszú gatya. Pulcsi, ruha szoknya, ilyen olyan. Színes, egyszinű, virágos, mintanélküli stb. Szörnyű. :D Szeretem a ruhákat. A sajátjaimat. Csak olykor, amikor pl nem találok semmit, vagy a fejemre esik szekrényem tartalma, elgondolkozom, hogy vajon nem kellene kihajítani az egészet ahogy van... Na meg mikor el kell pakolni... A legjobb mikor nagy hévvel belevetem magam a takarításba. Port törlök stb. és eljutok a szekrényemhez. Kipakolok mindent, hogy na most aztán ott is rend lesz, és mikor meglátom a hatalmas kupacot miután mindent kidobáltam, kicsit összetörök. Elkezdem szépen hajtogatni és bepakolni, néha felpróbálok egy egy ruhadarabot, aztán így eljutok a feléhez és fogom a maradék ruhát és visszadobom a szekrényembe. Szóval a rend nálam csak érintőlegesen merül fel. Arról, hogy most mi van a szobámban jobb nem beszélni. Valahogy mindig káosz van. Nem tehetek róla. Apám szerint így normális ember nem élhet. Dehát én sosem állítottam, hogy normális vagyok! Egyébként meg, én kupiban érzem jól magam. Mert legtöbbször bennem is az van és szeretem ha a környezetem alkalmazkodik hozzám. Tehát, most tennem kéne:
Takarítani
Elolvasni amiket akartam (pl. Nők lapja. nem is tudtam, hogy ennyi érdekes cikk van benne. Van itthon egy rakás hála nagyanyámnak)
Írni naplót
Szerkeszteni Attilás és Virivel közös oldalunkat
tornázni
Hát, kb. ennyi. De fáj a hasam, nins kedvem felállni.

A bejegyzés trackback címe:

https://kolibrilina.blog.hu/api/trackback/id/tr2129925

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása